Ti bemernétek vállalni?

Ha jellemre jó, és értesz a kutyákhoz, akkor semmi jelentősége az eddigi élményeinek, ingereinek.

Mire gondolsz konkrétan?

Javíthatatlan sérülés (mentális) szerintem nincs, súlyos eset lehet, de az egyértelműen látszana a viselkedésén.

Tényleg érdekelne, hogy mire gondolsz.

Milyen munkát szeretnél vele végezni?

Különben 4 hónap semmi szerintem. Mi majdnem 1 éves kutyát fogadtunk be, de hozzánk szoktak és meg is tanítottam őket erre arra. Tanulékonyak voltak és nagyon szeretetre méltóak és nagyon hálásak voltak.

Kb egy hete találtam egy kb 1 éves kopó keveréket az erdőben.

Állatorvos, utána haza amíg nem találok befogadót.

3 nap után sikerült szocializálni 2 kutya 2 macska 2 gyerek mellé (iszonyúan játékos).

4 napja levittük vidékre egy kertes házba és a benti kutyából kerti lett.

Jól fogadta, az 5. napon hallottam először ugatni.

Napi több óra foglalkozás, játék, tanítgatás után mostmár pórázon szépen sétál, kutya-macska-gyerek-bicikli -kompatibilis, nem rág szőnyeget, nem eszik papírzsepit, addig nem jön be a házba amig nem engedjük neki, nem lóg ki a kerítésen stb...

A kérdés itt inkább az, hogy

te készen állsz-e arra, hogy közös életetek legyen? :)

Az én egyik kutyámat 1 évesen hoztuk el, parázós volt és egyáltalán nem labdás, pedig labrador. Mostanra 3szor volt agility VB-n és 5ször EB-n.

A másik örökbefogadottam 1,5 évesen került hozzám, full félős volt, tényleg fosott minden embertől és vele simán le BH vizsgáztunk... :o)

Szóval nem azon múlik...