Hogy lehet félni a fajtatiszta kutyáktól?

A német juhász az teljesen kilóg a sorból, és szerintem róluk nem is terjed ilyesmi. A roti és a dobermann klasszikus őrzőkutya, szintén más tészta.

A felsoroltak közül viszonylag sokat állatviadalok céljára tenyésztettek ki, vagy pl. a komondort őrzésre - a farkasoktól védte a nyájakat. Tény, hogy a szelekciójuk során elsősorban az volt a fontos, hogy a lehető legkitartóbban harcoljon, ha kell utolsó vérig. Ők még ott is küzdenek, ahol minden más kutyában rég felülkerekedett az életösztön vagy a félelem és meghátrál, elmenekül. És ezek az ösztönök nyilván bennük vannak.

Ettől még a fenti fajtából is 99%-ban szelíd, engedelmes kutya lesz. Csakhogy a fajták múltja miatt sokszor választják őket olyan emberek, akik erődemonstrációnak vagy státuszszimbólumnak akarnak kutyát és nem társnak. Aki pedig ezért tartja, annak a kezében akár veszélyessé is válhatnak.

Tehát szerintem minden esetben az ember a gyenge láncszem. Minden kutya harapóssá válhat rossz gazda mellett. Csakhogy mondjuk a tacskó a bokádba mar, az amstaff meg eltépi a nyaki ütőered. Ráadásul a fájdalomküszöbük igen magas, ergo ha bekattan egy, akkor nem lehet visszaverni a támadást.

Szóval bár elítélem az úton-útfélen "harcikutyázó" hőbörgőket, azért valamiféle alapja van a dolognak.

Hát igen ez elég értelmetlen. :/

Ha valaki fél egy kutyától biztos nem azért mert nem keverék.

"egy kerítést szétszaggató morcos örjöngő keverék farkaskutya sokkal de sokkal félelmetesebb látvány, mint egy morgó doberman"

És miből gondolod, hogy nem lehetséges ez fordítva?

És mi köze van ehhez annak, hogy melyik fajtából (és a keverékekből) mennyi van? Szerintem több kutya van mint. pl. medve mégis attól jobban félnek.