Hogyan tanítsam meg a 2 éves, kan labradoromat, hogy ne menjen ki a kapu, amikor pl. nem figyelünk egy pillanatra, kocsival kiállás?

Van akinél lehet csinálni, van akinél nem.

Nálam nem lehet, következetesen nem engedem ki, annyira megszokta már a heppem hogy mikor kiállok a kertből a kocsival akkor türelmesen ül a kapun belül. De csak nálam figyel erre, bárki más jön vagy megy már rongyol is a lába között a szabadság felé. Akár fel is dönti csak mehessen.

Ha kiálltam a kocsival kiszálok bezárni a kertkaput mindig szakitok rá időt hogy megdicsérjem a türelméért, kifejezetten várja. Ez egy szokássá vált, ez a kulcs az egészben.

És persze az hogy még az elején nem voltam rest akár a kocsiböl is kiszállni hogy megállitsam mikor láttam rajta hogy kifelé indulna. Ezt ma már ez nem kell, elég csak a végén a dicséret.

A "marad" vezényszót többször mondd, és mutogasd neki, hogy megtanulja.

Ha ezután is kimenne a kapun, szólj rá erősen és magabiztosan.Az a lényeg hogy megértse hogy te vagy a főnök, és hogy hallgatnia kell rád. Ha sikerült visszahívni adj neki egy jutalomfalatot.