Hogyan lehet "barátságra" nevelni egy felnőtt kutyát (hosszú leírás)?

Szóval. Sokat vagyok a pároméknál (több napot is), és így a kutyám otthon marad, igaz, ott van anyukám meg nagyim, de ők annyira nem foglalkoznak vele, mint én. Ha hazamegyek, látom a kutyámon, hogy nagyon örül nekem, és amikor elmegyek otthonról, majd' meg szakad a szívem, amikor látom a szomorú fejecskéjét.

Az én kutyám kis-közép méretű, kan. A barátomnak van egy szintén kan, berni pásztora.

A berni nagyon barátságos, szeret más kutyákkal játszani, de az én kutyám megtámad szinte minden kutyát, a bernit is. Ez abból is adódhat, hogy mielőtt hozzánk került, az utcán kóborolt.

Ha a párom van nálunk, akkor az ő kutyája a szomorú. Pedig meg lehetne oldani azt, hogy vigyük valamelyik kutyát valamelyikünkhöz, mert mind a kettőnknek kertes háza van, és a kutyusok szeretnek autózni is. És az jobb is lenne a kutyáknak is, hogy velünk vannak, plusz játszhatnának egymással is.

Hogy neveljem a kutyámat meg, hogy barátságos legyen, ne pedig támadó? Ja, és amikor támad(tehát a másik kutya nyakának próbál ugrani) közbe a farka néha a hasánál van és nyüszít, mintha félne is, de agresszív is.

Az, hogy hozzászoktatom ahhoz hogy találkozzon más kutyákkal, nem hatásos, semmi se történt. Pedig máskor mindenben hallgat rám, első szóra, de amikor kutya van a közelben, megőrül..:(