Kutyát lehet vinni az állatkertbe?

35-ös.

Te talán belelátsz a kutyáid fejébe, hogy tudd, nem élvezik?

Az én kutyám élvezi, ha kiadom neki a parancsokat, a pórázos sétát is ugyanúgy élvezi és nem mellékesen ahányszor meglátja, hogy "nagy program" van (vagyis veszem elő a belvárosi felszerelését), nem látom, hogy beszaladna a bútorok alá, elég boldognak tűnik, ahogy farok csóválva ül az ajtóban és meredten figyel, mikor indulunk már. Csak azért nem pörög fel ilyenkor örömében, mert arra van nevelve, hogy pörögni nem szabad, akkor történnek pozitív dolgok (evés, séta, játék,stb), mikor nyugodt lelki állapotban van. És itt kell megjegyeznem, hogy én belelátok az én kutyám fejébe, persze nem magamtól, csak mondjuk 3-4 kutya pszichológiáról szóló könyv elolvasása után, nehéz nem megjegyezni, hogy a kutya jól érzi magát emberek, állatok között, természetesen egy rendes szocializáció után.

(az éttermet szereti a legjobban, mert nagyon sok ember megsimogatja, kapni is szokott egy-két finom falatot pincérektől, vendégektől és még nem láttam a sarokban sírni emiatt, csak farokcsóválást láttam és elégedett vergődést, miközben simogatják)

Nem kutyapszihológus könyv, hanem kutyapszichológia (h betű előtt egy c betű), de mindegy. Nem kötelező ilyeneket olvasni, ezt senki nem mondta. Én csak igénylem, hogy teljesen ismerjem azt az élőlényt, akivel együtt élek. Ennyi, de ez nem kötelező.

Én sem ismerném ennyire a kutyámat (meg úgy általában a kutyákat), ha nem olvastam volna a viselkedésükről, a testbeszédükről, a kommunikációjukról ilyen sokat. Én élvezem, hogy ismerek minden mozdulatot, minden pillantást, hogy előbb tudom, mit akar a kutyám, mint ahogy ő saját maga tudná.

Ettől függetlenül elismerem, hogy a te kutyáid nem feltétlen kell élvezzék azokat a programokat, amit például az enyémek élveznek. Ez mind attól függ, mihez vannak szokva, szoktatva. Az enyém például nem szeret futni, viszont imádja nézni az embereket fekve, szeret tanulni, de nem aktívan. Van egy másik kutyám, ő inkább az úszós fajta, imádja a vizet, hiszen már kölyökkorban vittük úszni. Nem egyformák a kutyák. Ha két kutyát egyszerre engedem el, mind kettő mást csinál, a kisebbik fekszik az árnyékban, odamegy barátkozni idegen kutyákhoz és emberekhez, kiköveteli a simogatást az emberektől és a játékot más kutyáktól, a nagyobbik kutya megy a patakba, elszaglászik a végtelenségig, viszont más kutyákhoz soha nem megy oda, emberekhez sem. Ennyi, nem egyformák.