Igaz ez az újfundlandikról?

Igaz, én sosem tartottam ilyen kutyát, de jól ismerek olyat, aki igen. Gyakran sétálunk együtt, hidd el hogy egy lusta fajtáról van szó. Úszni imád, de egyébként még futni se nagyon láttam. Séta során is leginkább csak fekszik és nézelődik. Az a kutya lakásba való, egyedül, kizárva a kertbe nem is nagyon bírná. Hihetetlenül gazda centrikus fajta.

Nincs sok fajta, amelyiknél azt lehetne mondani, hogy a lakásban tartás kínzás nekik, ha kellően lefárasztják őket szellemileg és fizikailag is. Talán a pásztor kutyák egyedül azok, amiket valóban nem lehet lakásban tartani természetükből kifolyólag. De egy kutyának egyébként is az a természetes, hogy a gazdájával legyen a nap legnagyobb részében. A kutya egy hihetetlenül kommunikatív, hatalmas szocializációs készséggel megáldott faj, aminek lételeme a társaság. Falkaállat, az évezredek során arra szelektálódott ki, hogy a magányos egyed elpusztul, védtelen, gyenge. Csak akkor eredményes, csak akkor lehet biztonságban és így csak akkor érezheti jól magát, ha társaságban van. És mivel normális esetben az ember tölti be a vezető szerepet, a kutya számára az ember, a gazdája jelenti a társaságot. Egyszóval ezt a "kutyát lakásban tartani állatkínzás" felfogást el kéne felejteni és fel kéne nőni végre a valósághoz.

A 101 nagykutya nem szokott tévedni!

Amúgy persze napi három séta, egy kis úszás (azt imádja!), és minden oké, a házban meg csak pihenni fog.