Ha a kiképzők mindig a kihívásokat keresik mért nem egy butább fajtát választanak?

Bár nem vagyok hivatásos kiképző, de nagyon is tudják rólam, hogy értek a kutyák képzéséhez.

Hogy miért nem választottam magamnak egy angol bulldogot vagy pekingit..

1. nem szépek, legalábbis nekem nagyon nem tetszenek

2. az enyémekkel agilityre és dog dancingre járunk, ezek pedig erre nem alkalmasak

Mindemellett pekingihez pl jártam. Angol bulldoggal még nem volt dolgom.

Nálunk az egyik oktatónak a sulinkban egy beagle-je van. Ez azért elég nagy kihívás, hogy fojtó és szöges nyakörv nélkül dolgozzon már a kezdetektől, tökéletesen szabadon, bármiféle fizikai bántalmazás vagy kényszer nélkül, bármilyen körülmények között. És sikerült elérnie a gazdájának ezt.

Egy másik, szintén tükör sulis oktatónak több problémás kutyája volt. Csak volt, hisz sikerült ezeket a kisebb-nagyobb problémákat megfelelően megszüntetnie. És remek eredményeket ér el a kutyákkal. Ez szerintem szintén nagy kihívásnak számít.

Kérdező, milyen helyre jársz mégis? Milyen módszert használsz? Mert normális nevelési felfogással és módszerrel nem létezik buta kutya, csak béna vagy rossz gazda. A bulldog lassú, de egyáltalán nem ostoba. Persze, nem lehet nála veréssel, szöges nyakörvvel, rángatással, segg lenyomással és hasonlókkal normális eredményt elérni, de ha a gazdája felébreszti benne a munka utáni vágyat, máris egy remek kutyát kap. Ismertem egy kan bulldogot, aki könnyedén megcsinálta a k99 E/7 vizsgát is (nézz utána ha nem ismered a vizsga követelményeit). Talán az ízületi gondjaira való tekintettel az akadályos feladatok könnyítettek voltak számára.

A palotakutyák pedig nagyon intelligensek. Nem is értem, honnan veszel ilyen óriási sületlenségeket. A szomszédunkban élt egy kis szuka több mint 10 évig, a gazdija nem sokat foglalkozott vele, rendszeresen átszökött hozzánk, én kezdtem el tanítani őt, már felnőtt, idősebb korában. Olyan értelmes volt az a kiskutya, mint egy puli, egy uszkár vagy egy border. Pár perc alatt képes volt bonyolultabb trükköket, feladatokat is megtanulni. A saját kutyámhoz 3 nap kellett intenzív gyakorlással, hogy egy jelre, lendületesen végig menjen a 8-10 rudas szlalom pályán, ezt a picit erre sikerült megtanítanom talán összesen 4-5 óra alatt. Lenyűgöző volt a tanulékonysága és a tudás vágya.

Szerintem ez így nem igaz, hogy a kiképzők mindig a kihívásokat keresik. Kiképzők, tehát a kutyaiskolákban illetve a tulajdonosok házában bármilyen fajtával foglalkoznak, hiszen ezért fizetik Őket!

De ha adott sportra és munkára szeretnének kutyát képezni, akkor nyilván az arra leginkább alkalmas fajtát, tenyészvonalat és EGYEDET keresik!

Egy IPO VB-re kijutni szerető emberke nem fog palotapincsit vagy beagle-t venni, ez egyértelmű! De még egy sima cacibicis nj-t sem...többgenerációs munkavonalú szülőktől vesz kölyköt, akinek a felmenői sikeres versenyzők voltak

Ne gondold, hogy egy butább kutya nagy kihívás. Nehezebb ugyan megtanítani nekik egy-egy dolgot, szabályt, de utána általában megy rendesen, nem gondolkodnak azon, hogy lehetne másképp. Míg egy okosabb mindenütt a kibúvót keresi, pl. "minek kússzak itt, ha át is ugorhatom", vagy "oké, itt ez a szabály, de az előkertben/másik utcában/parkban már hátha nem..."

A tekintélyedet is nehezebb megerősíteni náluk.

Az oktatók általában azért választanak egy intelligensebb fajtát, mert versenyszerűen kutyáznak is, ahol nagyon fontos, hogy minden feladatot jól végrehajtsanak.

Amúgy sok kutyánál a makacsságot hiszik tévesen butaságnak. De láttam én engedelmes vizsgán dalmatát és husky-t is jól szerepelni.

A kiképzők szeretnek komolyan kutyázni, kezdeni valami "kutyásat" a kutyájukkal, ami több annál, minthogy mellettük létezik az eb. Gondolok itt őrző-védőre, agilityre, bármire. Namost ehhez az "életképtelen" tömpe orrú fajták nem épp ideálisak, valószínűleg ezért nem látsz náluk ilyet. Na meg nem szeretnek hajolgatni utánuk :) A kiképzőknek amúgy egy igen nagy része sportol is, eredményeket akar elérni, ezért magához vesz egy erre alkalmas kölyökkutyát, és nevel belőle egy ideális felnőtt sportkutyát, mert neki erre van szüksége. Attól, mert kiképző, mégiscsak ember, aki 15 évig együtt akar élni egy kutyával, akkor meg már olyat válasszon, amelyik nem csak az első pár hónapban érdekes, amíg normális kutyát csinál belőle.

Egyébként meg a kihívás sosem a buta kutyákban van, hanem az okosakban. A butákat rettentő egyszerű nevelni, tanítani, hiszen azt bármilyen csökkent képességű eb képes megérteni, hogy "ha erre a szóra ezt csinálom, akkor jön a virsli". Az igazi kihívás az okos és makacs, illetve az elrontott kutyákban van, de egy jó kiképzőnél ezek is teljesen normális kutyák lesznek, nincs a homlokukra írva, hogy "két éve még megharaptam mindenkit, aki hozzám akart nyúlni", vagy "rettentő makacs vagyok ám, csak ez a fickó makacsabb nálam, ezért vagyok engedelmes".

És jobb ha tudod, hogy a dolgozó kutyák többsége baromira nem intelligens. A vakvezető és más segítőkutyák, vagy az őrz-védő kutyák nem arra vannak képezve, hogy gondolkodjanak meg problémamegoldjanak, hanem hogy üzembiztosan csinálják azt, amire megtanították őket, anélkül, hogy a gazda szaván kívül bármi mást mérlegelnének. Nem azt mondom, hogy mindegyik buta, mint a föld, sőt, csak hogy náluk speciel az az előnyös, ha nem kombinálnak túl sokat.

Egyébként tapasztalataim szerint a kutyakiképzésben sosem a kutya jelenti az igazi kihívást, hanem a gazda. Egy jó kiképzőnél valószínűleg bármelyik kutya záros határidőn belül normális és engedelmes lenne, de a gazdát megtanítani arra, hogy ezt hogyan érje el otthon, na az a nem piskóta, főleg, ha olyan fajtát választott, ami tökéletesen az ellentéte annak, ami hozzá passzolna, és a határozottságnak a szikrája sincs meg benne. Ilyen gazdák pedig mindig lesznek, így az ember sosem fogy ki a kihívásokból :)