Gyerek korotokban volt kutyátok?

nekem volt (még mindig az van)!Egy kan beagle.10éves koromban kaptam,most 23 vagyok (a kutya 13).Kolbásznak hívják.:))

Hú,hát rengeteg élményem van vele,ezt napokig sorolhatnám.Leírok párat.

Ez nem igazán jó élmény volt akkor,de visszagondolva már csak mosolygok rajta,h mit meg nem tett értem:Egyszer 10 éves koromban sétáltunk a Balaton partján (itt lakunk) és vagy 5 hajléktalan üldözőbe vett.El akarták lopni a kutyámat,hogy aztán persze pénzhez jussanak.Elkapták a kezem és kitépték belőle a pórázt.Én ordítoztam,visítoztam.Persze senki nem segített.És az én akkor 8 hónapos kutyám rájuk morgott, az egyiket megharapta,és visszarohant hozzám.(azóta nem agresszív,tehát nem azért csinálta mert ilyen a "stílusa",hanem érezte h baj van.)Nagyon büszke voltam rá!

Aztán egyszer apukámmal sétált megint csak a parton a kutya.7-8 cigány körbevette és megtámadta.A kutyának elzakadt a nyakörve,elrohant,mert nagyon megijedt.A parttól 20 percre van a házunk.És hazarohant.Beengedtük.Azt gondoltuk,hogy apám "elhagyta" és már tart hazafelé.A kutya nem nyugodott.azt akarta,hogy mennyünk ki.Így hát úgy is lett.Persze póráz nélkül.Így arra ment amerre akart.Elvezetett minket a "támadás helyszínére" így hívhattuk a rendőrséget.Az én kutyám már ismét "hős" lett.

Bár tudom,ezek másnak nem jelentenek semmit,de én büszkén írok és beszélek mindig a kutyámról.Még történt pár dolog a kutyámmal és velem,de már így is sokat írtam.Igaz,ezek nem kifejezetten élmények,de én úgy gondoltam ezeket írom le,mert nagyon büszke vagyok a kutyámra!

Én egy Sussex spániel mellett nőttem föl. Első születésnapomra kaptam, és így a kiskutya és a kisgyerek, együtt fedeztük föl a világot. Együtt vakarództunk, miután hangyabolyba ültünk, együtt "menekültünk" a szomszéd bácsi elől, miközben cseresznyét loptunk a fájáról. Együtt loptunk karácsonyi pudingot a hűtből, és anyukám úgy talált ránk, hogy a fürdőkádban ültünk ketten, Lujzi és én, együtt ettük a Karácsonyi vacsorára készített pudingot.

Mikor megsértődtem anyáékra, együtt szöktünk el, a szentem velem, hozzám bújva aludt egy sövény alján, miközben a rendőrséggel kerestettek minket. Aztán megtaláltak, volt nagy sírás-rívás :)

Ő hozta vissza a Dunából a kedvenc baseball-sapkámat, amit levitt a szél séta közben. Ő volt, aki nyalogatta a kezem, ha megkarmolt a cica, és ő volt, aki morgott más kutyákra, ha érezte, hogy félek tőlük.

16 évesen hagyott itt minket, tavaly, sajnos. Sokáig bírta, és utolsó napján még elém kocogott a szentem anyu papucsával a szájában... Jaj, de bőgtem...Rákos lett, de boldog élete volt. Nangyon szerettem.

Fúúúú...:)

Az első kutyusom egy törpe snaci volt és 2 éves koromban került hozzánk, Fifinek hívták, de egy kedves illető megmérgezte úgyhogy sok emlékem nincsen vele sajnos!

Utána volt egy németjuhászunk Jenny! Ő 13éves volt amikor elhagyott minket... Mindig a házában táboroztam amikor kiskutyái voltak, akik meg jöttek hozzánk mindig megrettentek amikor meglátták...:)

Ja meg egyszer felmászott a tetőre létrán, és nem tudott lejönni, úgyhogy le kellett hozni...:D

Aztán volt egy tacsink akit stílusosan Tacsinak hívtak, őt egy nyaralás alatt kunyiztam ki...:) Kilóméteres üregeket ásott a házunk meg a főút alatt...:)

Aztán mikor a németjuhászunk elment lett egy malamutunk, szintén Jenny, de neki a törzskönyvi neve is ez volt...:) Egyszer kékre rágcsálta a bokám és anyukámék elakarták adni, de nem engedtem és éhségsztrájba kezdtem...:D Elütötte egy autó...:( Pedig őt minden kutyánknál jobban szerettem...

Aztán jött egy shapendoes, Benji. Ő most halt meg pár napja mert rákos lett...

Volt mégegy Tacsim akit valentin napra kaptunk anyummal apukámtól... Ő már 8 éves...

Mostpedig első saját kutyusommal élek együtt aki egy eszméletlen tündéri Bejgli...:D