Szerintetek ez baj? (elég hosszú Bocsi)

Van egy két éves szuka kutyusom. Imádom! Eddig nagyon-nagyon jó kutya volt de mostmár (szerintünk az "új" kutyusunk miatt) egyre "virgoncabb". Engem különös képpen nem zavar örülök neki hogy aktívabb, játékosabb. Viszont nagypapámat hát.....eléggé zavarja. Főleg az hogy pórázon valami miatt megint elkezdett húzni. Már dolgozok rajta de engem ez sem zavar mert igazából egy borzasztó félènk, kicsit hamisabb kutyáról van szó és örülök neki hogy sétakor már ennyire meg tud nyílni. Nah szóval bőr pórázzal van sétáltatva és együtt a másik kutyánkkal. Nagyon húzta a nagyapámat a kapunál erre fogta a pórázt és valahova rácsapott elég rendesen. Én már csak arra lettem figyelmes : a kutya nyüszög rohan hozzám, majd átölelte a két mancsával a lábamat ès nem engedett el. Én nagyon megilyedtem megöleltem a kutyámat és elkezdtem sírni. Fél perc múlva már semmi baja nem volt. Mentünk tovább. A sétát ugyan úgy élvezte jól el is fáradt alig hitte hogy haza érjünk és lefoküdjön. Mostmár képtelen vagyok másnak odaadni a pórázt egyszerűen nem bíznám másra. Szinte sose egyedül sétálok velük (vagyis ilyen rövidebbekre egyedül is elviszem őket) mindig jön velem valaki. Szerintetek baj ha nem "adom oda" senkinek??

Eléggé megviselte félve közelít papámhoz. Csak sajnos én nem ott lakom és olyan nehéz őt otthagyni. A múltkor pl. a keneljük tetejénél van egy rés és úgy gondolta kifér ott és beszorult de csak azért akart kimászni mert ott voltam a kertben. Egyébként szófogadó ha kimondom a nevét már jön is és lesi mit akarok. Nyáron ott leszek vele minden nap de most sajnos csak hetente 2-3 alkalmam van kimenni. Szerintetek baj hogy ennyire szeret? vagy én értettem félre és ez nem szeretet??

a válaszokat/ tanácsokat megköszönném!