Egy bullterrier megtámadhatja a gazdáját vagy valamelyik családtagot különösebb ok nélkül?

Én tűzbe tenném a kutyámért a kezem, és szívem szerint azt mondanám, hogy a kutyám SOHA nem tudna senkit bántani, de akkor is állatok... Nyilván minden kutya képes lenne támadni, a nagyobbak ölni is, ha mondjuk azt érzi, hogy az élete veszélyben van.

Egy olyan kutya, akit nem nevelnek, nyilván sokkal hamarabb neki menne a gazdájának, mint egy olyan, akivel sokat foglalkoznak, akit egy következetes, tekintélyt parancsoló gazdi nevel.

És ez nem csak a bullterriereknél van így, hanem minden fajtára vonatkozik.

Bármilyen kutya megtámadhatja a gazdáját, de hacsak nem orvosilag megállapítottan és gyógyíthatatlanul ideggyenge (ami azért hálisten elég ritka), mindig van rá oka, maximum az emberek nem értik, hogy mi az. Aki megtanul "kutyául", mielőtt kutyát vesz magához, és nem fél segítséget kérni, azt nem fenyegeti ilyen veszély.

Egyébként ha arra vagy kíváncsi, hogy a bullterrier könnyebben harap-e embert, mint bármilyen más fajta, akkor a válaszom határozottan nem. Nagyon kedves, rendes, vicces családi kutya, ha hagyják annak lenni. Ehhez kell a megfelelő nevelés és szaktudás.

Szia!

Évekkel ezelőtt vásároltam TENYÉSZTŐTŐL, jó nevű kennelből egy bullterrier szuka kutyust! Lányom minden vágya ez volt, nekem is tettszett a fajta, így kezdtem böngészni.

Elolvastam rengeteg cikket, fórumokat böngésztem, kimondottan a fajtáról szóló könyvet is elolvastam, így mertem belevágni a vásárlásba.

Kimondottan családi kutyának ajánlották, és gyermekszeretőnek írták mindenütt!

Találtam is egy gyönyörű kutyust, a tenyésztő szimpatikus volt, de igen messze voltunk helyileg, így csak rengeteg levélváltás előzte meg a kutya vételét. Kaptam kedves képeket a kicsiről, szülőkről, beszámolókat, hogyan növekszik, mikor kapta az oltást, féreghajtást, stb. Minden rendben levőnek tűnt a tenyésztővel, tényleg nagyon segítőkész volt, rengeteg tanácsot kaptam tőle, még a vásárlás előtt.

A szállításban is segített, félúton találkoztunk, az egész család, gyerekekkel elkisérte a kutyust.

Semmi gond nem volt, míg haza nem értünk.

A kutya abban a pillanatban elkezdte terrorizálni a kisfiamat, ahogy meglátta./akkor kb.6 éves lehetett a gyerekem/a kutya 3 hónapos.

Büntetni ugye rögtön első nap nem akartam, bár erősen rászóltam, és a gyerekkel sem hagytam egyedül.

A tenyésztőnek rögtön írtam, mi lehet ez, hiszen nála is hasonló korú gyerekek voltak, így álmomban nem gondoltam volna, hogy majd ilyen lesz az első találkozás.

Ekkor ért a SOKK, mert a válasz a következő volt: -Én, ha ilyet csinált a kutya, seprűnyéllel jól odavágtam neki, de annyira, hogy megérezze!

A kutya első naptól fogva fegyelmezhetetlen volt, próbáltuk az elkülönítéstől kezdve az összes fegyelmezési módszert,amit olvastam, de annyira elfajult a dolog, hogy egy kutyakiképző hölgynek ajándékoztam a végén a kutyát, nehogy tragédia legyen a vége!Egyszerűen nem mertem a gyermekem életét kockáztatni./nagyon vidék lévén erre kutyaiskola nincs, így szakmai tanácsot senkitől nem tudtam kérni/

Nemcsak a durvasága volt meglepő a kutyának, de pl. a lányom volt a GAZDI, /akkor 18 éves/hát ő ahogy kitette a lábát a szobájából, a kutya abban a pillanatban lepisilte, lekakilta az ágyát!

Ez éjjelente volt a legrosszabb, mikor félkómásan kiment szegénykém a vécére, és mikor visszafeküdt aludni, hát, mit ne mondjak, milyen meglepetések várták.

Egyébként őrá, sőt senkire nem hallgatott a kutya, ment a saját feje után!

Na, de nem szaporítom a szót, ennél a fajtánál TÉNYLEG különösen körültekintően kell vásárolni!

Én balga, azt hittem, hogy mivel tenyésztő, meg szép honlap, mézesmázos levelek tömkelege, hát csak nem lehet rossz választás. Az lett!

Sem a kutyának, sem nekünk semmi örömünk nem volt a nálunk töltött 2 hónap, sőt!

Azóta is sóváran nézem a bullterrieres képeket, mert szeretem őket, de csak messziről.

Most van egy mentett skótom, és szobakutyám is, na, velük Hál Istennek semmi gond, ÉN vagyok a falkavezér!

A skótról még annyit, hogy fél évesen egy disznóólból hoztam el, az anyja már újra túl a félidős vemhességén.

Iszonyú körülmények közül jött, szeretet, törődést nem ismerő kutyus volt, de az életemet is rábíznám!

Üdv.

ma 00:31

Megértem, hogy nem merted a gyereked egészségét kockáztatni, de szerintem itt csak arról van szó, hogy annak a szerencsétlennek az első 3 hónapja abból állt, hogy néha seprűnyéllel megverték. Ez nem nevelés!

Nem akarok ebbe jobban belefolyni, de minden álmom, hogy egyszer kiképző lehessek, és az ilyen lelkileg megnyomorított kutyákat átneveljem.

Nem mondom, hogy Neked is jobban kellett volna akarnod, mert megértelek. De találkoztam már sok ilyen esettel, német juhász, amstaff, stb.

A bullterrier is vérbeli terrier, makacs, akaratos, és következetes, szigorú nevelés kell hozzá. Amit a lányod ágyával csinált, az tipikus sorrend probléma.

Nézd meg ezt a videót:

http://www.youtube.com/watch?v=NI53IzK5wqE