Hogyan zajlik egy gerinc (sérv) műtét kutyáknál és mire lehet számítani utána? Mennyibe kerül? Öreg kutyánál bevállalnátok?

Én személy szerint nem vállalnám a műtétet. A gerincsérv műtét bizonytalan, és egy ilyen idős kutyánál az altatás sem veszélytelen.

A lebénulás folyamatos, vagy egy hirtelen mozdulat miatt alakult ki? Mióta nem használja a hátsó lábát? Pontosan mivel kezelitek? Érzékeli a hátsó lábát, vagy egyáltalán nem? Tud piszkolni? Csóválja a farkát?

Volt már pár tapasztalatom gerincsérvvel kapcsolatban: Nálunk elég súlyos állapotban is volt már a kutya (nem érzékelte a hátsó lábát, sem a farkát) Diprophos injekciót kapott, többször, heteken át, és mellette Milgammát minden nap. Nem kell napok alatt csodát várni, de hetek alatt javul a dolog. Ami fontos, ne hagyja el magát. Próbáljátok meg folyamatosan tornáztatni a lábát, mert ha nem mozog, elsorvadnak az izmok.

A kutyánk 1 év alatt jött annyira helyre, hogy szalad, ugrál, önállóan közlekedik bárhol, egyedül a járásán látszik, hogy történt vele valami.

11 éves kutyánál azonban el kell gondolkozni azon, hogy megéri-e szenvedtetni.

Ha nem képes önállóan piszkolni, fájdalmai vannak, kedvetlen, esetleg még nem is eszik, akkor a leghumánusabb megoldást kell választani.

A gerincsérv nem fog pár nap alatt változni. Ezt a gyógyszert nem ismerem, de ha használja a lábát, és a farkát is csóválja, akkor szerintem nem a műtét az egyetlen, ami segíthet.

Egy szteroidos kezelés, és pár hét türelem még nem árthat. Én továbbra is azt mondom, hogy nem vállalnám be a műtétet, de nem vagyok állatorvos, így nem tanácsolhatok semmit. Nekem más a tapasztalatom, de egy állatorvos, aki ismeri a konkrét esetet, biztosan jobban tudja...

Lehet, hogy már késő, de nekem vagyis pontosabban a kutyusomnak van egy "sikerstoryja".

Van egy 7 éves fajtiszta német-juhász szuka kutyusom. Idén nyáron sajnos egy véletlen baleset során egy olyan lépcsőről ugrott le és érkezett meg nagyon szerencsétlenül, amelyen naponta többször megszokta tenni ugyanazt az utat. Úgy esett , pontosabban ugrott, hogy teljesen szétfeszültek két oldalra a hátsólábai és még az állát is beütötte, szóval elég nagyot esett szegényem, de felállt és egészen másnapig nem is látszott rajta semmi. Aztán másnap már sántított és koordinálatlanná vált a mozgása, majd harmadnap már csak pár méterig bírta el magát utána le kellett feküdnie. Na, ekkor vittük az orvoshoz..igen, előbb is észbe kaphattunk volna,de nem gondoltuk, hogy ennyire rossz lesz. Az orvos megállapította a gerincsérvet. A farkát és a hátsólábait nem érezte, nem tudott ráállni, de még ülni is csak a fájdalomcsillapító hatása alatt tudott, bár nem sokáig. Szóval kapott injekciót, majd B1 vitamint és fájdalomcsillapítót írt fel neki a doki (megjegyzem: emberi gyógyszereket). Másnap már csak feküdt, nem bírt mozogni, vártuk hogy javuljon, de csak egyre rosszabb lett. Először a mellső lábai is majd a nyaka is lebénult, teljesen mozgásképtelenné vált. Nagyon megijedtem, hogy meg kell válnunk tőle. Már enni, sőt még inni sem tudott egyedül, így injekciós tű fecskendőjével itattuk és tejjel meg tejbe áztatott kiflivel etettük, mivel még rágni sem volt ereje. Éjjel is kimentem hozzá vizet adni szegénykének. Aztán kaptunk egy tippet a tenyésztőjétől, hogy zöld kagyló kivonatot (Seatone) adjunk neki. Meg is próbáltuk, volt külön kutyáknak 60 db-os kiszerelésben, amelyet a dobozon található utasítás szerint adtunk neki. Kb 1 hét múlva elkezdett javulni. Először elkezdte megemelni a fejét majd a mellső lábait is mozgatta, aztán már kúszott és végre tudott üríteni is. Aztán már áttudott fordulni a másik oldalára egyedül és elkezdte érezni a farkát és a hátsó lábait is. Végül már az evéshez felállt és egyedül ivott is. Aztán szép lassan elkezdett lépegetni . Egyre ügyesebb lett. A kúra 1 hónapig tartott, mielőtt vége lett volna már járkált. Kb másfél hónappal a balesete után már nagyon szépen ment. Aztán két hónap múlva már futni is tudott. Most pedig már nem látszik rajta semmi, úgy játszik mint azelőtt. Egyszer észrevettem, hogy végig futott rajta egy idegrángás, akkor nagyon megijedtem és ő is, de kapja a B1 vitamint és nagyon jó kedvű, szépen visszaszedte a súlyát is már (persze nem csak táppal).

Igen, hallottunk a műtétről, de a jelenlegi anyagi helyzetünkben nem valószínű, hogy betudtuk volna vállalni, meg én nagyon féltettem is volna. Persze, lehet, hogy a kapszula nélkül is meggyógyult volna..nem tudni, az orvos azt monda még az elején,hogy lehet hogy késő aztán azt hogy van remény, szóval nem tudom biztosra, de amikor meglátta (már gyógyultan)nem akarta elhinni, hogy ő az.

(A vádaskodóknak előre megjegyezném: nem tudom biztosra, hogy ez minden fajta, korú vagy nemű kutyánál használ-e, sajnos nem. Én csak szerettem volna megosztani a tapasztalatomat, hátha vkinek mégis segítek vele.)