Meddig bírja egy kutyus étel nélkül?

A paszta jó ötlet!

Egyébként pedig ne félj másik orvost kihívni! Milyen dolog az, hogy nincs kedve kimenni az állatorvosnak (te írtad, hogy utalt rá, hogy csak végszükség esetén hívd)?!

Vagy ő ezt ingyen teszi? Mert nálunk mindig úgy volt, hogy ha kihívtuk akkor kapott valamennyi pénzt (nem csak kedvességből adtuk, volt is neki valami díja...), akkor is, ha csak ránézett az állatra.

Ha ne adj' isten ingyen megy ki, akkor pedig milyen orvos, ha képes megállni, hogy ne tegyen meg mindent az állatért az adott pillanatban is?

De tudok jobbat! Ha már egyszer kint van miért nem intézi megfelelően az ügyet? Nyomatékosan elmagyarázni a gazdinak, hogy mi a helyzet és biztosítani róla, hogy bennem (az orvosban) megbízhat, és megnyugtatni, hogy az általam javasoltak be fognak válni. De töketlen embernek tűnik! Ha ezeket szépen elintézné magának is megspórolhatná a későbbi kellemetlenségeket, mert nem hagyna maga után tudatlan és/vagy aggódó embereket, akik kínjukban újra kihívják.

Elnézést, hogy így felfújtam, de ma már a sokadik marhaságot olvasom itt, nem értem, mi megy a világban.

Rendben van, hogy nem annyira súlyos még a helyzet és ezt esetleg az orvos is tudja, de én nem tudnék úgy eljönni, hogy nem magyarázom el a dolgot a gazdinak és nem nyugtatom meg (bár tudom, egy állatorvos nem pszichológus, de elvileg értelmes ember, aki beláthatná ennek fontosságát), vagy nem hagyok ott neki valamit, amihez nyúlhat, hogy mégse csak ölbe tett kézzel kelljen várnia?

Én nagyra tartom az orvosokat, de ez most megint nehezen fér a fejembe.