Milyen érzés menhelyi kutyát örökbefogadni?

Szia!

Szerintem borzasztó jó érzés mikor a kiválasztott kutyust kihozzák a kennelből végre szemtől szemben találkoztok egymással.

Aztán amikor viszed az autóba farok csóválva megy veled. :)

és amikor viszi haza az ember szerintem a legtöbb embernek lepereg a szeme előtt amikor ránéz az autóban hogy mit is gondol most és hogyan érzi magát.

A mi kutyusunk is menhelyi és amikor hoztuk haza bepattant az autóba aztán egy darabig izgága volt majd lefeküdt még elértünk az állatorvoshoz. Haza pedig már ülve jött. :)

Nagyon féltünk mit szól majd az új helyéhez de körbejárta az udvart megismerkedett a kutyusainkkal és már be is illeszkedett. Szerintem nagyon jó érzés amikor látod hogy egy vidám felnőtt kutyus ott rohangál a kerten és azt tudni hogy egy féléve ( a min esetünkben ) végig be volt zárva és nem tudtak úgy rá figyelni hogy csak ő mert rajta kívül több 150 kutyus van. Aztán pedig azt totózni hogy milyen volt az élete ezelőtt milyen szörnyen tartották és a mi kutyusunkat egy madzaggal a nyakán szabadon engedtek ami be is nőtt a nyakába szegénynek és nagyon csúnya volt.

Meg nekem az is megfordult már a fejembe kölyökként hol élhetett milyenek a szülei és hogy képes ilyen sok rossz után is megbízni az emberekben és tulajdon képen minden kutya megugatott minket csak ő volt az aki végig ott ült és amikor mentünk arra farok csóválva tovább ült a kennel sarkában. :)

Nagyon örülök annak hogy elmentünk ( én a fejembe vettem hogy onnan lesz a következő kutyusunk) és őt választottuk ki mert már el sem lehet képzelni nélküle az életemet és a másik kutyusomnak is segített kilábalni a szomorúságból.

sajnos mikor megjött hozzánk egy kiscicát a játék közben úgy földhöz vágott hogy elpusztult de ettől függetlenül semmiért nem cserélnénk el. Igaz hogy keverék de egy törzskönyves kiskutya vásárlása sem járat szerintem akkora örömmel mint egy borzasztó sorsú keveréké.:)

Kicsit hosszú lett de rövidebben nem nagyon tudnám megfogalmazni. :) Remélem te is ráakadsz majd a menhelyen egy olyan kutyusra aki társad lehet még egy jó darabig és te is átéled ezt a remek érzést!! :)

Már sajnálom a lelombozást, de én háromszor hoztam ki kutyát, mindannyiszor felnőttet és mind borzalmas volt. Én választottam ki őket, tudatosan, tudtam, hogy problémásak, fel is készültem rájuk szellemileg, de az első hónapokat, az első egy éveket sosem fogom visszasírni. A becsatornázásuk kegyetlen volt, jelentősen nehezebb, mint bármilyen kölyökél. Az esetleges terápiák kemények, persze pénzigényesek is és sokszor reménytelennek tűnőek voltak.

Persze így utólag nagyon is megérte, mind három imádni való, ragaszkodó, boldog, magabiztos és hűséges társ lett. Mondjuk azt hozzá teszem, hogy ezen szempontok alapján nem emelkednek ki egy normálisan nevelt, kellő gondoskodást kapott kutya mellett sem, akit kölyökként visz haza valaki.

Csak utószóként írom, az "utolsó" félelmi agresszív volt emberek felé, kutyák felé domináns, szintén komoly agresszióval. Már rögzülten szökős- ezzel még most is küzdünk. Azóta nem hoztam ki ennyire problémás kutyát még ideiglenesbe sem.

Persze nem akarom elvenni a kedved, valójában normális segítséggel minden probléma megoldható. :)