Viselkedhet így a kutya a fajta jellege miatt vagy rosszul neveltük?

1.vagyok.

Igen, lehet h a korai rossz emlékek is rontanak a helyzeten. Az első kutyámat kb 4 hetes korában dobták be az udvarunkra, járni se nagyon tudott még:( Egész életében gyenge idegzetű volt, ráadásul epilepsziás is. Mindenkit nagyon szeretett, de látszott h számára a zajok, idegen helyzetek, nagy tömeg csak streszt okoz. Eleinte próbáltam hozzászokatni, de később nem erőltettem így az ő szocializációja sem volt teljes. De megtanultunk ezzel ill. a betegségével együttélni és szerintem elég boldog élete volt, pláne ahhoz képest ahogy kezdődött...

Szerintem már ti se nagyon tudtok ezen változtatni (bár egy kutya sem öreg a tanuláshoz) és ha ez nem okoz problémát a kutyának akkor már talán nem is érdemes. De mindenképp biztosítani kell a kutyának a megfelelő nyugalmat, biztonságot és foglalkozást h amennyire lehet teljes élete legyen.

Hiányos szocializáció, születésétől kezdve. Nem igazán volt kapcsolata az emberrel, gondolom már az anyjának se, így tőle is menekülést tanult.

Ti se követtetek el mindent, hogy ez megváltozzon, bár gondolom a legjobbat akartátok neki, ezért óvtátok, simogattátok amikor félt. Sok év alatt aztán rögzült is benne ,van miért félnie! Mennél többször volt ilyen helyzetben, annál többször érte negatív élmény.

Szakszerű neveléssel a kölyök kori félelem legyőzhető, csökkenthető.

Ha 9 évesen is ilyen pánik rohamot kap az idegentől, nem sikerült segíteni neki.

A következő kutyánál majd figyeljetek jobban és időben kérjetek nevelési tanácsot. Vagy olvassatok el több könyvet.

Szia!

Lehet az oka a nem megfelelő szocializáció, de az is lehet a gond hogy alapvetően, jelleméből adódóan tartott az idegenektől, ti pedig simogattátok ezzel kvázi megerősítettétek azt a viselkedését, tehát egy jelleméből adódó bizonytalanságot felerősítettetek.

Gyakori hiba hogy az emberek nyugtatgatják a kutyák ha ideges, fél vagy támad...de a kutya számára ez dicséret!

Ha legközelebb kutyátok lesz figyeljetek oda hogy minél több idegen dologgal ismerkedjen meg kiskorában, ha valamitől megrémül, nem kell felkapni, pátyolgatni, majd megszokja és feldolgozza a látottakat (kivéve veszélyhelyzetben, de akkor is felvenni odébb vinni és ennyi!) meg kell tanulni a gazdiknak, hogy a kutyának nincsen olyan hogy nyugtatgatás! Ha jót tesz dicsérjük ha rosszat büntetünk! (fontos, mert egyik nélkül nincsen másik)

Ennyi idősen is lehetne még rehabilitálni, de azt mondom hogy ha nem jelent veszélyt magára és a környezetére akkor most már inkább hagyni kell!

A rossz élményekkel kapcsolatosan megjegyezném, hogy igen lehet az eredménye kisebb fokú óvatosság vagy visszahúzódás az eseményt követő közeljövőben hasonló helyzetben de alapjába véve a gazdi az aki utána megerősíti a kutyában azt hogy félnie kell!

Ha két-három hasonló esemény problémamentesen zajlik le utána, akkor a kutya tökéletesen elfelejti a rossz élményt!