Miért skatulyázzák be a kistestű kutyákat?

Nekem van kis és nagy testű kutyám is. Mind a 2 méret jól szocializált, szófogadó kutya. Mindig pórázon szétáltatom őket.

De valóban vannak olyan kiskutyások akiknek a kutyája egyáltalán nincsen megnevelve. Ha arra megy valaki egy nagyobb testű kutyával akkor a kicsi rátámad a nagyra és a gazdi meg csak röhög rajta. De ha a nagy meg végül ezt meg unja és a kicsit megfegyelmezi akkor meg persze a nagykutya gazdája a hibás.

De azért már nem egy nagytestű kutya tulajdonossal találkoztam, hogy a kutyája póráz nélkül szaladgál a gazda meg vagy 20m-rel utána lohol és hívogatja, de a kutya meg tojik a fejére.

Így már 3x támadta meg kutya a kicsi Tacskó-Foxterrier keverék kutyámat. Ebből 2x a kutyát vinni kellett a dokihoz varratni.

Szóval szerintem nem lehet csak a nagy vagy csak a kis kutyásokat hibáztatni mert mind a 2-ből van normális gazda is!

ha egy kistestű "megcsipi" a gyerek lábát, akkor kimossák és kész. Nincs hír belőle. Ha az én kutyám "megcsípné" akkor nem lenne lába.

csak a nagytestűekről hallassz, mert egy kistestű nem veszélyes.

"És a nagytestű kutyák miért agresszívek ? Sokkal több a nagytestű kutya baleset!"

Az nem érdekli a médiát, ha Fifike megharapja a kislábujjad, ellenben ha egy nagyobb testű kutyával történik baleset, egyből megy az esti híradóba, hogy vérszomjas harcikutya támadt a gyanútlan járókelőre.

Igazából az a probléma, hogy azok a kutyák, tök mindegy, hogy nagy vagy kicsi, "fogat mernek emelni" a másikra, azt a gazdi rögtön támadásnak véli, pedig legtöbbször csak a dominanciájukat próbálgatják. Lehet, hogy nevetséges, de a mi csivavánk speciel terrorizálja a németjuhászunkat, ha nem figyelünk, az a bamba mafla meg hagyja, de csak mert ő a gyengébb. Az a baj, hogy a tényleg támadó kutyákban túl sok az energia, amit túl sok simogatás, dícséret és nem a fajtához igazított mozgásmennyiség vált ki. Persze én is fejbe verném azokat a gazdikat, akik póráz nélkül sétáltatnak akár milyen méretű kutyát, mert ezzel nem csak veszélyeztetik mások kutyáját/gyerekét, hanem erősítik is a kutyájukban a dominancia érzetét. Van még egy uszkárunk is, ő a "leggyengébb" láncszem, ő is afféle mindenkivel szeretne játszani kutyus, csak az a baj, hogy a környéken kizárólag domináns kutyákat tartanak, mert a gazdáiknak fogalmuk sincs róla, hogy milyen is valójában az ebük. Így például ha az uszkárunkat letámadja egy pincsiszerű agresszív kis nyamvadék, a gazdája jön, hogy nem harap, nem harap, csak játszani akar, közben a kutyájának a testartása kb ez: "mit képzelsz? EZ az én területem, az én járdám, az én bokrom, az én autókerekem grrrrrrrr!" és már támadja is a kutyámat, aki pórázon van és azonnal leül, ha csak rápisszenek, a másik meg csak úgy tudja elkergetni (szabályszerűen) a saját kutyáját, ha meglóbál egy pálcát.

Hozzáteszem, a németjuhásztól mindenki úgy fél, hogy hihetetlen, a gyereket kb ölbekapják és rohannak vele a másik irányba, pedig az egy olyan jámbor kutya, hogy még a betörőt is megnyalná, ellenben a csivava meg ott nyifog nekik és vicsorog rájuk azok meg csak röhögnek, hogy de cuki!

Szóval ez egy olyan harc, ami sosem fog véget érni nagy kutyás és kis kutyás között. Én azt mondom, mindenkinek a saját felelőssége, hogy milyen a kutyája. Ha egy helyen megtámadták már a kutyádat, egyszerű, vidd máshova! Lutri, hogy kinek van jól nevelt kutyája és kinek nincs. Másrészről két jól nevelt kutya között is kitörhet a balhé, attól függően, hogy melyik a dominánsabb, ezt viszont nem a gazdi dönti el, hanem ők, és akkor sem vérre megy a dolog, hanem csak addig, amíg a másik be nem hódol. Ennyi!