Mi kínja van a kistestű kutyásoknak?

9:07

de ügyes vagy, hogy pár mondatból leszűrted, hogy neveletlen a kutyáim. Gratulálok.

:) :)

1. vagyok.

egy szóval sem mondtam, hogy nem próbálom meg leszoktatni.

de nem úgy teszem, hogy egy idegen nagytestű kutya jön szembe, akit életembe nem láttam, és fogalmam sincs hogy reagál.

Nem kifogás, hanem tény.

nekem is kistestű keverék kutyám van (nah jó inkább kicsi/közepes testű) mégsem féltem a nagy kutyáktól.. ha el van engedve kicsi vagy nagytestű jövök látni megfogom, és megvárom hogy a másik kutya mit csinál (ha idegen kutya) az én kutyámat is támadták már meg, volt olyan hogy boxer szabadon mászkált, nála azért sűrűbben néztem az irányába (mikor meg szembe jöttünk vele még ő került ki minket 5 méterrel) nagyobb kutyáknál oda figyelek az ismerkedésnél is, no nem a támadás iatt, hanem azért mrt volt már ré példa hogy agár bevágodott játékpózba és lecsapta a kutyusomat..

itt is vanank akik elűzik a másik kutyát, meg fel kapják, de azoknak a kutyájuk már agresszívan is viselkednek...

"- westivel elkerülöm, mert ő kan kutya, és elég nagy a szája, terrier lévén nekimegy a nagyobb kutyáknak. Már 2x megmarták, rossz élményei vannak, sírni kezd bizonyos kutyáktól.

- yorki, felkapom, mert ő is rohan neki a nagyoknak. Másik 2 orrát megharapta. Nem tudhatom, melyik kutya hogyan reagál, és félek, hogy baja lesz. "

Hát cseszd meg, te írod le, hogy hogy rontod el a kutyát, aztán kikéred magadnak és lepontozol, amikor erre valaki rámutat? Akinek ennyire nincs rend a fejében, annak egy kutya is sok lenne, nemhogy három.

Egyébként meg ha hagynák a patkánytartók, hogy a kutyák odamenjenek egymáshoz, akkor könnyen lehet, hogy az első tíz viharos másodperc után egy életre megoldódna a problémájuk.

A legtöbb állatban, így a kutyákban is benne van, hogy az agresszió korlátozott. Egyetlen fajnak sem célja, hogy fajtársait megölje (most nem a hímoroszlánt elkergető erősebb hímről van szó, aki kinyírja az elkergetett kölykeit, és a sajátjával pótolja). A fajtársak közti agresszió szerepe a társas viselkedésben éppen az, hogy a későbbiekben csökkentse a versengést az erőforrásokért. Megvan a csípéssorrend és onnantól kezdve nem kell megküzdeni minden egyes falatért, csak ki kell várni a sort.

Tehát ha egymásnak is megy egy ilyen zsebcirkáló, meg egy valódi cirkáló, annak hamar vége lesz, mert a kis zsebpiszok nem jelent halálos fenyegetést a nagyobbra, nem kell magát kinyíratnia, hogy megtudja hol a helye.

Érdekes, én a kistestű kutyásokkal vagyok úgy, hogy ha lehet akkor kikerülöm, pedig nekem közepes/nagy (20kiló vizslakeverék) kutyám van. Hogy miért? Mert nálunk a lakótelepen a kutyák 95%-a olyan szinten neveletlen, hogy simán nekimenne az én kutyámnak. Volt már olyan szitu, hogy készenlétbe kellett állnom, mert a kis vakarcs megindult agresszíven a kutyám felé. (aki jámbor mint a lélek, meg van nevelve) A gazdájától meg csak annyit hallok "jajj fifike nem szabad, mitcsinász" mindezt mézédes hangon, véletlenül se hallja ki a kutya, hogy esetleg TÉNYLEG rossz amit csinál.

Volt olyan, hogy a muki jött a westijével (? valami alacsony, fehér) megkérdezi "ugye nem bántja a kiskutyát" (kutyám lábmellett, észre sem vette a másikat) visszakérdeztem, hogy "de ugye a kiskutya sem bántja a nagykutyát?".

Viszont van ellenpélda is, van egy srác a lakótelepen, akinek csivavája van, néha összefutunk velük, a kutyák kergetőznek kicsit, és mégsincs gond. Pedig az a kutya kb 1 kiló. Mégse pánikol a srác, hogy jajj megeszi az enyém az övét...

1. válaszoló: ne haragudj, de te pont a tipikus kiskutyás gazdi vagy. Aki azt gondolja, hogy minden nagytestű egy vérengző vadállat, pedig a nagytestű kutyákat épphogy az esetek nagy %-ban (most városi kutyákról beszélek) megnevelik, épp a fizikai erejük miatt. A kicsikkel meg azért nem foglalkoznak, mert hát ott a póráz, a 2 kiló az nem húzza el, és így nem bánthat senkit.

Csak éppen a kutyájának tesz rosszat azzal, hogy felkapdossa, nem tanul meg kommunikálni más kutyákkal. Felőlem mindenki úgy rontja el a kutyáját, ahogy akarja, nem az én dolgom. Csak mivel közösségben élünk mindezt ha kérhetem úgy tegye, hogy az ÉN kutyámat ne stresszelje, és ne is menjen neki morogva, harapásra készen. A kicsi kutya is kutya, ugyanolyan ösztönök élnek benne, aki ezt nem képes elfogadni, vagy felfogni azoknak lesz idegroncs, idióta kutyájuk, ami még mindig nem gond, csak maradjon távol az enyémtől, rakjon rá pórázt és szájkosarat, és kerüljön el engem messziről.

Ez már a milliomodik efféle kérdés és azt gondolná az ember, hogy akik "errefelé" olvasnak azért valami csak lecsapódik.....de nem.

Mindenkinek van valami igaza.

Little Red te pedig - szerintem - nagyon elfogult vagy negatíve a kistestüekkel szemben. (Többször is megjegyeztem már ezt:)

Mindenki leírta az eshetőségeket is hogy miért teszi azt amit. Nekem is kicsi kutyám van. Yorkshire terrier,(3 kg és 2 éves) akit rendesen megneveletem, mint már írtam volt többször más témában is, bizony korán szocializáltam. Sok kutya van a környékünkön soha eddig probléma nem volt sem az enyémmel sem mással. Aki ismeri csak pozítívan beszél róla és bizony híre is van, mennyire jól nevelet "zsebkutya".

Viszont egy jó fél éve belőle is kitört a terrier vér. Bizony hiába nevelem,hiába nyugodtabb a vérmérséklete általában az izgága, nagytestű kölyökkutyákat nem igazán díjazza. Nem ront nekik, de ugatással és a testhelyzetével jelzi, hogy ne közelejdék hozzá. Persze ez ritkán sikerült és a kölyök odajön, aztán vagy meghunyászkodik - mert hiába nagytestű ő a fiatal és neki kell alkalmazkodni - vagy körbeugrálják egymást a kutyám vicsorít és ennyi:)

Nagyon kell ismerni a kutyák testbeszédét és akkor könnyű leszűrni a viszonyokat. Az ember olvas sokat a témában, de igazán tanulni csak élesben, a kutyád megismerése folyamán tudsz.

Jó esetben meg kell ismertetni minden környékbeli kutyával és ők eldöntik,hogy milyen viszonyban lesznek egymással.

Én nagyon csöndes és nyugodt hangon beszélek nem csak a kutyámmal és pl. az idegesít amikor valaki óbégat az övével, de nem teszem szóvá mert nem éri meg ezért görbén nézni a másikra.

Vagy olyan is előfordul, hogy a gazdi nagyon nem szimpatikus, de a kutyája és az enyém jól elvannak, akkor nem kerülöm el.

Tudni kell egymás mellett élni és néha tolerálni, de csak akkor közbelépni ha vészhelyzet van és bizony az emberek tűréshatára rendkívül alacsony.