Hogyan legyek így én a falkavezér?

Pontosan mi a baj a viselkedésével? Ha csak te tartod be a szabályokat, neked engedelmeskedni fog, a többieknek nem.

Rájön Ő hogy mit vársz tőle, és mivel nem akar büntetést, veled szemben be is fogja tartani. Megtanítod úgy sétálni ahogy kell, veled úgy fog sétálni. Persze nehezebb lesz, ha a családod nem ugyanazt várja tőle. De rájön hogy veled máshogy kell viselkednie. Élő példa: A kutyám kunyizza a kaját ha eszünk. Bevallom én mindig adok neki, húgom szintén. A szüleim utálják ha ezt csinálja, hozzájuk oda se megy kérni, tudja hogy nem szabad.

Ha valakinek más a véleménye, vagy szerintetek tévedek javítsatok ki, de saját tapasztalat alapján mondom.

Ha nagyon súlyos az ügy, akkor sajnos csak úgy, ha elköltözöl... A szüleimhez hoztam annak idején egy (papírok nélküli) pulit, saját kutyának, de iszonyúan elrontották, hiába téptem a számat, mutogattam cikkeket, könyveket. A legrosszabb az, hogy állandóan etetik, el van hízva, még a földre esett szalámit vagy más finom falatot is csak hosszabb szagolgatás után nyammogja el, ha épp kedve van hozzá. Nem lehet motiválni falatkával (semmivel), pedig munkakutyáról van szó, ami igényelné a rendszeres szellemi kifárasztást, agytornát, de így hogy? Az elhízása miatt a labdázás is csak totyogás, nem is érdekli annyira, csak kétszer-háromszor fut utána, aztán kifárad. Séta közben se nagyon futkározik, legfeljebb eleinte egy kicsit, aztán csak sétálgat, szagolgat. De attól még nagy a mozgásigénye, legfeljebb nem bírja a teste, ezért állandóan ugat, acsarkodik a szomszéd kutyákra, járókelőkre, hogy levezesse valahogy. Mikor én hazamegyek pár napra, mindig foglalkozom vele egy kicsit, nevelem, de így nehéz. Rászoktatták, hogy acsarkodjon nyugodtan a járókelőkre, még hergelték is néhány rosszarcú vagy részeg ellen, ezért elég kiszámíthatatlan kutya. Sajnos a ti kutyátokkal is könnyen megeshet ez, hogy ilyen lesz.

(Csak hogy ilyen kérdésben is milyen makacsok tudnak lenni a családtagok: Mikor szóba került az ivartalanítás, és hogy szerintem összedobhatnánk az árát, az egyik családtagomtól megkaptam, hogy az én ivartalanításomba beleadna, de a kutyáéba nem... Ha viccnek szánta, akkor sem nevettem rajta. És ez a puli a fajta többi tagjához viszonyítva is csúnya egyed, tehénállása van, baj van a csípőjével, a mellső mancsai kifele fordulnak, túl hosszú a törzse, de hát valami rasztás szőrű izé, és van a szomszéd utcában egy ugyanilyen, legyenek már kölykei! Elvitték egy párszor már, de szerencsére rossz időben /azt mondtam nekik, feltétlenül a vérzés kezdetekor kell, ha elmúlik róla, már késő, amúgy pont fordítva van általában/, remélem, most sem jött össze nekik. Rettentő kövér, és még a kölyköket is cipelje...)

Nekünk van két törzskönyvezett, egy év alatti mudink, anyám szerint kínozzuk őket, mert mindig milyen éhesek, és miért vannak nekik szabályok... Nem bírja megérteni, hogy egy kutya gyomra a tízszeresére tud tágulni, ezért normál esetben mindig éhesek, és milyen jó így, hogy ennyire motiválható, megmutattam neki egy rakás trükköt, amit tanultak, és tárgykeresős játékokban is milyen jók. Séta közben száguldoznak, tombolnak, tele vannak energiával, amit le is tudnak vezetni, nem akadály a saját testük. Imádják a tanulást, munkát, Én kiegyensúlyozottak, nem ugatják a járókelőket, némi kergetőzésen, birkózáson kívül egész nap alszanak, pihennek, szerintem jól érzik így magukat.

Egy yorkit nem nehéz túletetni, elrontani. Nem tudom, mennyi idős vagy, a kutyaiskola megoldást jelenthet, de sajnos csak a különélés hozhat igazi megoldást szerintem, ha ennyire értetlenek a családtagok, és nem értik, hogy a kutyák úgy boldogok, ha tudják a helyüket a rangsorban, és nincsenek mindig telezabálva, mert akkor taníthatóak, és ezt ők is nagyon élvezik.

Esetleg néhány "A póráz két végén"-részt nézess meg velük, különösen ilyen szobakutyásat, ezek elég rövidek, és talán megértenek pár dolgot belőle, mivé fajulhat ez a hozzáállás (pl. első évadból: 03. rész - Teddy Pom-Pom, 05. rész - Lilly, 10. rész - Bailey (ez pont egy yorki), 13. rész - Tallulah).

Egyetértek az előttem szólóval. Ha a család többi tagja ennyire értetlen, lehet pont az ellenkezőjét fogod elérni a kutyánál amit szeretnél. Nem fog rád nézni, veled "foglalkozni". Egy szóval keresztül néz rajtad, mert a többiek úgy viselkednek, ahogy azt ő megszokta és szereti.

Változás akkor állhat be, ha mindenki viselkedésével,hozzáállásával mögötted sorakozik fel. Ha ennek apró jelét sem látod esélytelen az ügy, nem érdemes belevágnod sem. Hiába mondod nekik, hogy nevelt kutyával könnyebb együtt élni.

Tapasztalatból mondom, hogy nem lesz tökéletes a kutya élete, ha nem tartja be az egész család a szabályokat. Saját példa, anyósjelöltemék egyáltalán nem foglalkoznak a "tudományos" kutyaneveléssel, én igen. Nekem tökéletesen "működik" mindkét kutya, viszont ha anyós elmegy boltba, a kutyák nyüszítve várják a kapuban, amíg ki ne megyek értük, hogy na ebből elég legyen. Érte még mindig felelősnek érzik magukat.

A legjobb talán az lenne, ha szereznél valakit, aki házhoz megy és elmagyarázza a szüleidnek, hogy miért jobb a kutyának, ha változtattok az életstílusotokon. Persze ez sem mindig segít, én is hiába magyarázok :) De persze az mindenképpen jobb lesz az ebnek, ha legalább egyvalaki végre a helyén fogja kezelni. Úgyhogy hajrá! :)