3 éves kaukázusi és 2 éves kisfiu együtt?

Első pillanattól kezdve kellett volna szoktatni a kutyát a gyerekhez. A másik probléma, hogy nincs kontroll alatt a kutya. Eleve nem való egy KAU ilyen helyre, ilyen családhoz, akik nem értenek hozzá. Nem téged osztalak, nem te tehetsz róla, nem is a te kutyád. Soha ne engedd egy pillanatra se, hogy egymás közelébe kerüljenek! Nem azt kell megvárnod, hogy a fiad felnőjön, mert nem fog addig élni az a kutya, hogy a fiad elég felnőtt legyen hozzá. Annyit tehetsz, hogy ha ez a kutya megöregszik és elpusztul, nem engeded többet, hogy pásztor kutyát vegyen az anyós!

a válaszod alapján azt gondolom, h ez egy ideiglenesen fennálló probléma. a fiad most van abban a korban, amikor már érdeklődik a kutya iránt, keresi a fizikai kontaktust, de még nem igazán tudja kontrollálni a mozdulatait, ahogy azt sem érzi még, hogyan kell "bánni" egy kutyával. az unokahúgom is ebben a korban kezdett kezdeményező féllé váni a kutya és az ő kapcsolatában. volt, h a simogatásból markolás lett, aztán a felmarkolt szőrt egyben kitépte, ahogy elengedte a kutya hátát, máskor simogatta, majd minden átmenet nélkül ütögetésre váltott, megfogta a fejét, h megvizsgálja a szemét, meg akarta ráncigálni a farkát, ő is rálépett a kutyus lábára, stb. képzelheted, mekkora stressz ez egy kutyának. számukra az ilyen korú gyerekek kiszámíthatatlanok, nem tudják felmérni, mit fog csinálni velük a gyerek a következő pillanatban. a jámborabb fajták csendben tűrik a megpróbáltatásokat ( a miénk is,bár tudta, h baja nem eshet, mert egy másodpercre sem hagytuk őket kettesben, felügyelet nélkül és mindig rászóltunk a gyerekre, ha olyat csinált, ami nem jó a kutyának), de egyes kutyusok ezt ugyanúgy reagálják le, mint bármi más fenyegetést, azaz morognak, h távol tartsák maguktól a gyereket. jól teszed, h sosem hagyod őket egyedül, nem is szabad. néha elzárhatod a kutyust, de figyelj rá, h ne túl sűrűn. a te jelenlétedben továbbra is maradhatnak egymás közelében, h "szokják" egymást és az új helyzetet + az elzárástól valóban "elvadulhat" a kutya. ez egy nehezebb időszak, de a fiad hamarosan meghaladja ezt a fejlődési szintet, és megtanulja, mi jó és mi nem jó a kutyának, hogyan kell hozzá közeledni. ekkor már sokkal könnyebb lesz. az valóban igaz, h mindig, a későbbiekben is óvatosnak kell lenned.(unokahúgomnak ebben a korban felnőtt szemmel nézve hajmeresztő és cuki ötletei voltak: pl ujjal fel akarta húzni a kutya száját, h belenyúlhasson és megnézhesse a fogait, máskor meg leült a kutyával szemben, átölelte a nyakát és hosszasan csacsogott neki, majd egyszer csak hangosabban azt mondta neki: "Sosem válaszolsz, te nem tudsz beszélni?" :) )

A 4. válaszoló mindent leírt, amit tudni kell erről.:)

Az a baj,hogy már rá mordult nem egyszer!Ez nagy baj!Ha ott vagy is lehet gond, a kutya tudja,h erősebb és ezt ki is fogja használni!Én a helyedben beszélnék a családdal,hogy próbáljatok meg mindenkinek megfelelő megoldást találni!Ilyenből van a sok tragédia...Isten őrizz,hogy veletek is megtörténjen!Azért egy ekkora testű kutya ha rámegy egy pici gyermekre az borzasztó lenne, nem egy tacskó,h leszeded róla!Én a gyerekem érdekében keresnék egy másik gazdát a kutyának ha már egyszer is rámordult!!

Már az első hozzászólásban leírtam, hogy miért ilyen a gyerekkel. Mert egy territoriális pásztorkutya, akinek az eredeti feladata az volt, hogy őrizze a nyájat válogatás nélkül minden idegen élőlénnyel szemben egy sok négyzetkiométeres területen. Eredetileg tartozott még hozzá egy határozott, kemény kezű juhász ember is, aki ráadául még értett is a kutyához. Nálatok a kutyának nem lett elmagyarázva, hogy az a gyerek a "falkavezér" csemetéje és védelmezni köteles őt, nem megmorogni. Egyrészt azért, mert nem a kutya mellett nőtt fel a gyerek, másrészt nincs köztetek "falkavezér", így teljes joggal gondolhatja, hogy ő dönti el, ki mit tehet az ő "hatalmas" territóriumán belül, ami godnolom messze elmarad a négyzetkilométerektől is. Nagy hiba egy kaukázusit a spitzedhez hasonlítani, mert nem épp azonos módon működnek!