2 és fél hónapos németjuhász kiskutyánk vadul harapós, ugrálós. Olvastam sokat róla, hogy majd kinövi. De hogyan szoktassam le róla? Az nem vállik be, hogy ilyenkor hátat fordítok neki, mert ilyenkor hátulról ugál rám és harapja a lábam.

Ha harap, megfogod a pofiját szorosan és leveszed. Mondod neki, hogy nem!

Ugráláskor is odanyúlsz a vállához és lent tartod a földön négy lábon. Amikor szépen lenyugszik, akkor simogatod, dícséred.

A nyakörvén kívül semmit nem fog kinőni.

Tiltsd meg neki a harapást, és kész. Ez egy pici kölyökkutya, te pedig egy többször akkora ember vagy. Neked van határozott akaratod, ő meg csak próbálgatja, mit szabad és mit nem. Neked van kezed, meg a kutyán van nyakörv, neki meg csak az apró fogacskái vannak. Ennek tudatában tiltsd meg neki a harapdálást, és várd is el tőle, hogy befejezze, ne csak reméld, mert megérzi a kutya, ha nem gondolod komolyan, amit közölni akarsz vele. Töld el, fogd be a pofáját, nyomd le a földre, próbálkozz addig, amíg meg nem találod azt a módszert, amitől lenyugszik. És ha ez sikerült, akkor se izgasd fel megint izgatott simogatással, csak szép nyugodtan nyúlj hozzá.

Ha hátat fordítasz és még mindig csinálja, akkor is tudomást sem veszel róla, ne fordulj vissza, mert azzal eléri amit akar, a figyelmet. Ha ezt a taktikát alkalmazod, akkor ilyen helyzetekben NINCS beszéd. Csak elfordulás, figyelmen kívül hagyás. Ha játék közben elkezdi (túl izgatott lesz) akkor egy NEM kiséretében hagyd ott, ha megy utána nem veszel róla tudomást.

Másfél hét nagyon kevés idő, még nagyon fiatal is.

Amire figyeljetek az a következetesség. Mindig mindenki ugyanúgy reagáljon.

Ha az nem baj, hogy óvatosan bekapja a kezeteket játék közben, akkor azt is csinálhatjátok, hogy a harapás erősségén "állítotok".

Ha fáj, nyüszítetek fel iszonyat élesen. Meg fogja tanulni, hogy nem szabad ennyire erősen harapnia (idővel, legyetek türelmesek), és a végén már csak éppen hogy bekapja majd a kezeteket.

A nyüszítés a leszoktatásnál is beválik ugyanúgy. Nyüszítesz, otthagyod, nem foglalkozol vele.

1-2 másodprecnyi nyugalmat kaptál, és aztán? Megint elkezdte? megint leszorítottad (vagy bármi mást csináltál vele), amíg megint abbahagyta? Megvártad, amíg tényleg istenigazából megnyugszik, vagy csak két másodperc mozdulatlanságot követeltél meg tőle?

A konkrét módszernél sokkal fontosabb, hogy hogyan hajtod végre, mennyire határozottan, és hogy van-e türelmed kivárni, amíg a kiskutya felfogja a lényeget, vagy hamarabb feladod, mint ő. A kitartás hatékonyabb bármilyen tuti módszernél. Ne add fel.