Mért nem sétál úgy a kutyám kint az utcán, mint az udvarban?

Ezzel én is csúfos kudarcot vallottam, aztán elgondolkodtam rajta, és kipróbáltam valamit.

Rájöttem, hogy nálunk túl kiszámítható volt minden, azonos rituálé szerint történtek a dolgok, így tulképpen fejből vágta az egészet.

Alap volt, hogy nálunk már akkor nem bírtam vele, ha rákerült a póráza. Egy nap rátettem, megint tiszta pörgés lett. Rajtahagytam aznapra, és nem mentünk sehová. Másnap ugyanígy a pórázzal. Időnként levettem róla, majd visszacsatoltam, néztem, hogy reagál. Amikor mindegy volt neki, akkor lábhoz rendeltem, és elindultunk.

Ha izgatottá vált és húzni kezdett, megálltunk, lefektettem, és addig vártam, amíg nyugi lett (először 2 órát tartott ez).

Aztán egy picit haladtunk, amikor fejjel meghaladta a térdem vonalát, irányt váltottam, és mondjuk, visszafele jöttünk, vagy átmentünk az úton. Volt, hogy 50 métert haladtunk 1 óra alatt.

Eljött egy pont, amikor rájött, hogy lövése sincs, merre megyünk, szabályosan kezdett járni mellettem, és folyamatosan figyelt rám, hogy mi fog történni.

Aztán fokozatosan vontam be újabb ingereket, embereket, kutyákat, ha izgatott lett, azonnal fekszik, és vártunk, amíg elmúlott.