Mihez kezdjek a kutyámmal? Ilyennel még nem találkoztam.

Kérlek,olvassátok végig,nagyon el vagyok keseredve :(

Három befogadott kutyám van.Közülük az,,első kettő"vel semmi gond nincsen,abszolút és kivétel nélkül behívhatóak,dog dancing,agility,mindenben remekül teljesítenek,engedelmesek-és imádnak.Oda-vissza kölcsönös a bizalom,a falkavezérséggel,rangsorral sincsen semmi gond,tisztelnek,szeretnek.Számomra fontos,hogy egy kutya ragaszkodjon a gazdájához,örüljön,ha meglátja...Erdélyi kopómmal és kuvaszommal ez mind rendben is van.Ha csak az ablakban meglátnak,másznak a párkányra,egyszerűen imádnivalóak,minden tekintetben.Bármit megtennék értük.

DE!Decemberben úgymond,,elszakítottam"az eddigi egyetlen családjától egy 11 éves collie szukát.Mivel nem tudták és nem akarták tovább tartani,el akarták altatni,így maradtam én végső megoldásként.Örültem,hiszen megmenthettem az életét(neki is),ráadásul a skót juhászkutya gyermekkori álmom,ő pedig egy valóban pompás példánya a collie-knak.A viselkedése viszont egész egyszerűen elkeserítő.

Akármit teszek,magasról tesz rá,mit kérek.Hívásra vagy nem jön,vagy legtöbbször még elfelé megy.Hozzáteszem,még csak szidást sem kapott soha,mert nem is volt lényegében miért.Ha én odamegyek,esetleg meg lehet simogatni.Na de nem szabad nekem menni utána!!Próbáltam már az edényéből is úgy csinálni,mint ha ennék,a kapun és én megyek ki először.Igen,a séta.Ha ráadom a nyakörvet,teljesen befordul,másfél órás könyörgés után,a másik két kutya ösztönzésére(ha már meglátják a kezemben a hámot,pórázt,tombolnak)esetleg méltóztatik kifáradni utánam a kapun.Sétálni persze imád,a többiek már rég elfáradtak,ő még mindig rohanna,kora ellenére is-ha viszont irányt szeretnék változtatni,sokszor egyszerűen levágja magát a földre és se szép szóval,se csúnyával,se sehogy nem hajlandó megmozdulni és továbbmenni.Hazafelé sem.Volt már,hogy fél óra(!!)könyörgés után tudtam felnyalábolni a földről.Nem fáj egyébként semmije,hála Istennek teljesen egészséges,de olyan hisztis,hogy borzasztó.Csak azt hajlandó megtenni,ami neki tetszik.A leginkább az keserít el,hogy szeretném simogatni,a barátja lenni,de még csak hozzám sem jön,ha hívom,pedig már jutalomfalattal,mindenféle pozitív megerősítéssel próbálkoztam,ha nagyritkán valahogy mégis a közelembe jött.Nem tudom elképzelni,mit tegyek vele.Közép-ázsiai,kuvasz és kopó után-melyekre mind büszke lehetek viselkedésük miatt,holott én neveltem őket-most teljesen zsákutcában érzem magam.Vigyem kutyaiskolába?Az autóba sem hajlandó beszállni.Kiszállni sem.Labdázni nagyon szeret,de olyankor is csak a labdára figyel,ha egyébként hívom,senkire nem hallgat.Tanácstalan vagyok.Nagyon szívesen hallgatnám a hozzáértők véleményét!! (igen:egyszer-egyszer elkövettem azt a hibát,hogy mivel kivételesen örül,ha megérkezek valahonnan,annyira megörültem,hogy végre valami érdeklődést mutat,hogy megsimogattam érkezésemkor.Létezik,hogy ez akkora hiba? :( )