Az agility segíthet egy félősebb kutyán?

Szia!:)

Nekem iszonyú félős volt az egyik kutyám, szó szerint sokkot kapott és maga alá pisilt, ha embert vagy autót látott.

Én úgy próbáltam segíteni, hogy szépen beszoktattam kutyák közé.

Eleinte félt, de ilyenkor nem ráncigáltam, nem erőltettem, csak megbeszéltem vele.

Szó szerint.

Elmondtam, hogy miért ne féljen, meg hogy a játék jó buli, stb... volt, hogy a monológom alatt oda is jött becsekkolni egy vizsla, jééé, nem tépte szét,...

Akkor felálltam, kérdeztem, hogy na, mehetünk? Vagy na gyere Manó, menjünk!

És betojok, jött.:D

(Ez nem egy hivatalos módszer tudtommal, de működött.)

a következő lépés nálunk is az volt, hogy önbizalom építés...

Rengeteget játszottunk, ha elkapta a botot, ujjongtam, nagyon dicsértem, ha játszott más kutyákkal, szintén, hogy érezze, mekkora király is ő valójában.:D

Aztán mi először biciklis futásokat tartottunk, azt nagyon imádta - vagyis imádja, valahogy az a boldogság kezdte kitörölni a rossz emlékeket. (Legalábbis én ezt gondolom.)

És igen, mi is elkezdtünk agilityzni, bár először egy másik kutyámmal - akinek az agresszióján segített.

De ahogy ezt látta Manó, bár félt, de felbátorodott, a végén a fejem magasságában lévő deszkán is csak úgy suhant át.:D

Egyszer mi is beálltunk ŐV-re, baromi ügyes volt (nj keverék), de volt egy pont, ahol elszakadt a cérna és hisztérikusan próbált menekülni.

Na azóta ilyesmit nem erőltetek.

Az ŐV-n kívül szerintem bármilyen kutyás sport jó, ahol jól érzi magát a kutya és a régi emlékek helyébe új lép.

Meg tényleg fontos, hogy érezze, hogy ő értékes, rá szükség van...

De nem tudom, az én kutyámat ember verte meg és gázolta el (eltört a csípője és akkor még 2 hónapos se volt!), lehet, hogy egy kutya által megtámadott kutya másra reagál jobban...

De Manó 1 éves korára teljesen egészséges lett, már semmitől nem félt, és most 2 éves.:)

(De vele mindig kicsit visszafogottabbnak kellett lennem, ha valami rosszat csinált... Tehát elég volt egy ici-pici rászólás és már húzta be fülét-farkát...)

Utolsó!

Engem szorongásos depresszióval kezel egy pszichiáter ÉS egy pszichológus, hidd el, BÁRMI segít, csak csinálj valamit.

Valóban az agility nem erre lett kitalálva.

De én például amikor a legmélyebben voltam, az húzott ki, hogy 21 éves lány létemre nekiálltam felújítani a házunkat.

Először csak takarítottam, lomtalanítottam, aztán jött a festés, meszelés, végül annyira belejöttem, hogy építettem egy bazinagy kutyaházat, amibe még én is beférek 3 kutyával (a KÁJ sosem megy be kutyaházba), + kerti asztalt és padokat.

Volt ott fúrás, faragás, csiszoló, flex, láncfűrész...

Mindezt úgy, hogy elaludni is rettegtem!!!!

K.rva jól esett, hogy valami lefoglal, pláne a sikerélmény.

Mindez 2011 nyarán történt, és most itt vagyok, jól vagyok.

Amikor a kutyámat 8akiről fentebb írtam) "rehabilitáltam" még fogalmam sem volt róla, jól csinálom-e.

Most már nagyon átérzem, milyen rettegni a semmitől.

És teljesen világos, hogy rajta is ugyanazért segített az agyi foglalkoztatás, amiért rajtam.

Újra értékesnek éreztem magam, újra volt "én".

Kérdező!

Bocsi a kisregényért, de szeretném, ha látnád, hogy semmit nem veszthetsz vele, ha megpróbálsz vele sportolni valamit, amiben nincs agresszió.

Lehet, hogy az elején félni fog a kutyáktól, az emberektől, nembaj, szép türelmesen apránként szoktasd a helyzethez.

Sok sikert kívánok Nektek!:)

A kutya nem ember. Nem depressziós, nem agyal egész nap azon, hogy úr isten, mi történt velem régebben, nem rágja le a körmét a tegnap problémái miatt. A rossz tapasztalatait jóvá kell formálni, ennyi a megoldás, és hacsak nem agilityakadályokkal van rossz tapasztalata, nem segít az agility.

Az agyi elfoglaltság kell, de egy mindentől rettegő kutyát nem kutyaiskolába kell vinni idegen emberek, kutyák, tárgyak, szagok, meg egyáltalán idegen minden közé. Otthon kell elkezdeni feloldani a félelmeit, bizalmat kell benne építeni, meg kell tanítani kezelni a félelmét azáltal, hogy egyre több dologról bizonyítod be neki, hogy nem kell félni tőle, mert csak egy hétköznapi dolog.

Az agility jó, sőt isteni dolog, de nem csodaszer. Még ha a pályán a kiképző segítségével fel is oldódna a kutya, máshol ugyanúgy fog félni, ha máshol nem kezelik ugyanolyan jól a félelmeit.

Nos ha olvastad az első válaszom, látnád, hogy én sem elhoztam a menhelyről és indultunk is agilityzni...

Szerintem a kérdezőt sem kellene ennyire h.lyének nézni.

Másfelől de, a kutya lehet depressziós, de, a kutyának elég régre visszanyúló emlékei is vannak, sőt álmodnak és rövidtávon előre is terveznek.

De még messzebb megyek, állatpszichológia is van.

Türelem, szeretet, fokozatos szoktatás és pozitív élmények kötése a külvilághoz, feladat (amit élvez!). Ennyi.

Nagyon durva, hogy mennyire rossz a szövegértésed.

Vagy szelektíven látod a mondatokat?

Bocsi nem szeretnék tovább offolni, mindent leírtam már, a kedvedért nem ismétlem magam.

Senki nem mondta, hogy elviszi agilityzni oszt' csókolom.

Olvasd vissza, és azután akadékoskodj.

(Vagy ne, inkább fejezd be.:))