Szükséges egy 8 évesnek egy kiskutya?

Szerintem ez relatív. Akár ez a változás meg is hozhatja a kedvét a sétákhoz, kint léthez, kutyával való foglalkozáshoz. Persze hát igen, az is előfordulhat, hogy 1-2 hónap után megunja, neked kell gondozni stb.

Igazából ezt annyira mi nem tudjuk felmérni milyen a gyereked. Mennyire elszánt, vagy mennyire hajlandó megváltozni majd időközben. Végülis a gyerekek ilyen idős korban rengeteget változnak. De egy két apró dolgot elleshetsz te is. Mennyire érdeklődik a kutyák iránt, esetleg ha lent az utcán lát egyet. Ismerős kutyájával mennyit foglalkozik stb.

Én nem voltam egészen hat éves, mikor karácsonyra kértem egy német juhászkutyát. Azért nem egy öleb fajta (mármint méretre, amúgy meg.. :D) Én azóta szerelmes vagyok a kutyákba már 13 éve. Soha nem állt a kutya a tennivalóim elé. Mikor kisebb voltam akkor is mentem le sétálni, mert egyedül nem vihettem le. De a kutya előtt is a kedvenc filmjeim, sorozataim kutyások voltak. Szóval... Én elköteleztem magam egy életre :)

Ilyen apróságokat meglehet figyelni egy gyereknél. Nem is a mostani időszakot mondanám kritikusnak ha meglenne a kutya, hanem majd a 12-13 év felettieket mikor inkább más lesz majd a figyelem központjában, nem csak a kutyája. Nem egy ilyet ismerek kutyás társaságból is, akik fiatalabbak nálam, de már nem járnak ki. Nincs "idejük".

Szóval jól gondoljátok meg, mert 10-15évre szól egy kutya. Én bepróbálkoznék valami menhelyes ideiglenes befogadással. Felméritek a terepet és még segítetek is!

Azzal nem értek egyet, hogy lakásban tartani kutyát állatkínzás. A kutya ott érzi jól magát, ahol a gazdi van.

Vannak olyan gyerekek, akik elég érettek ahhoz, felelősséget tudjanak vállalni egy kutyáért. Nyilván itt nem az anyagi vonzatára gondolok, valamint egyértelmű, hogy ettől még Ti lennétek felelősek a kutyusért.

Az én anyukám soha nem volt 'kutyás'.Én 11 éves koromban kaptam meg a kutyát, amire már 6 éve vártam. A 6 év alatt anyukám az összes létező kutyás könyvet megvette, hátha így csillapíthatja a kutya iránti vágyam. Nem sikerült neki. Viszont - mivel ő is elolvasta a könyveket - nekem sikerült őt meggyőznöm. Így kiválasztotta az akkoriban egyik 'legjobb' kennelt és lefoglalt egy kiskutyust. Azóta ő a legnagyobb 'kutyás', akit ismerek. :)

Itt szóbakerült a harcikutya meg az agresszió összefüggésének kérdésköre.(Ejj,de szépen megfogalmaztam ezt!)

Nekem is úgymond "harcikutyám" van,ráadásul kínai.Dél-kínai.Korábban borral itatták őket és attól lettek agresszívak.

A kutyámat kenyérre lehet kenni,,még a táljába is beleehetnék,kézből is nagyon finoman veszi el a kaját,nem is érzem amikor kezemből eszik,hogy vannak fogai.

Szóval az egész nevelés,neveltetés kérdése... Azért pittbullt meg hasonlókat én is határozottan nem ajánlok... de pl. egy shar-peit igen.De azzal meg az a baj, hogy nagyon igényli a törődést.(Az enyém legalábbis,nálunk plüssmaci céllal van,rengeteg szeretetet ad és kap is tőlünk)

Lenne egy ötletem.Biztos van kutyás ismerősötök.Beszéld meg vele,hogy a lányod kutyát szeretne,de neked vannak ezzel kapcsolatban felelősségi aggályaid.Mondd el neki, hogy nem ígérsz semmit,de szeretnéd a lányod próbára tenni,hogy mennyire felelősségtudó,és engedje meg, hogy 3 hétig (vagy ha úgy gondolod,hogy a lányodnál ennek a próbaidőnek hosszabbnak kell lennie,akkor hosszabban) a lányod is elkísérje, és adjon neki a kutyával kapcsolatos feladatokat.

Ha unja,belefárad,akkor lehet mondani,hogy nincs,nem lesz,felejtsd el a kutyatémát,majd max. ha 18 lesz,saját felelősségére...

Ha meg lelkes,és 3 hónap mulva is az lesz,akkor meg mehet a kutyaprojekt...