Meghalt a kutyám, de nem akarom eltemetni. Más megoldás?

Ivartalaníttatni kellett volna, és akkor még mindig élne.

Bocs, hogy ezt most vágom a fejedhez, de ilyenkor elég mérges vagyok...

mitcsináltatok a kutyussal? =((( nagyon sajnálom

nekem is csivavám van de ő még él!

Nem akartad eltemetni a hideg földbe? Ne haragudj, ha érzéketlennek tűnök, de betolni a hamvasztó szerkezetbe és hagyni, hogy a lángok martalékává váljon jobb lett volna?

Nem értem a gondolatmenetet.

Egyébként próbálj arra gondolni, hogy most örökre ott marad, ahol élt, ahol szeretett lenni.

Nekem valamivel több, mint egy éve kellett (majdnem 14 év után) elaltatni a kutyámat. (Kb. 10-11 hónapba telt, mire úgy éreztem, hogy már tökéletesen rendben vagyok. Mondjuk én amúgy nem sírtam egy percet sem, nem tudom miért. Szóval nálam kicsit másképp volt.) Mi is a kertünkbe temettük el. Ha arra gondolok, hogy előbb-utóbb el fogunk innen költözni, sőt én minden bizonnyal külföldre megyek, akkor kissé zavar, hogy nem tudom mi lesz vele. Vagy ha esetleg mások költöznek ide, akkor szólni kell, hogy azt a területet ne ássák fel. Azt meg nem gondolom, hogy meg fogják hagyni egy idegen kutyájának a sírhelyét...

Nem tudom, lehet-e olyat, hogy kiássák és elhamvasztják... de az elég körülményes lenne.

Szerintem meg kell próbálni bele nyugodni a dologba. Nem hiszek az ilyesmiben, de ha mégis hinnék, számomra úgy lenne logikus, hogy ő (tehát a lelke), már nincs benne a testében. Lehetséges, hogy egy szép és nyugodt helyen van, neked pedig a szívedben kell őrizni őt.