Iszonyúan szeretnék egy Westie-t (már 3éve). Anya nem akar belemenni. Írnátok hátrányokat és előnyöket? (westie tartóknak szól a kérdés)

Köszi!:) Hát sajnos nekem nincs tesóm... ezért is vagyok annyira magányos.:S A barátaim pedig messzebb laknak, mert én egy kicsi faluban lakok. Itt nem nagyon ismerek senkit sem, mert züllött egy népség, anya nem örülne neki, ha velük barátkoznék... meg ez azzal járna, hogy minden éjszaka menjek ki a kocsmába és igyam le magam, aztán következő nap józanodás miat lógjak suliból.:D Tehát egész nyáron unatkozni fogok, mert nem fogják megengedni anyuék, hogy minden nap lejárjak a strandra a barátaimhoz. Persze, elhívhatom őket, de ez a nyáron 3 napnál több úgyse lenne. A többi 70 napot meg nem tudom, hogy tölthetném el... azért is gondoltam rá, hogy az lenne jó, ha most kapnék westiet, mert akkor nyáron(szünetben) sokat tudnék vele foglalkozni, megtudnám tanítani a szobatisztaságra, és legalább én sem unatkoznék. Már 3 éve folyamatosan nyúzom anyát, hogy legyen egy kis westienk, megígértem neki, hogy én fogom etetni minden nap, és én fogom levinni sétáltatni, bármennyi időmbe is fog kerülni. A tanítás alatt is szánok majd rá elég időt. Szerintem 16 évesen már fel tudom fogni, hogy mennyi kötelezettséggel jár egy ilyen kiskutyus, és én vállalnám. Már azt is felajánlottam anyuéknak, hogy én megveszem, kifizetem a saját zsebpénzemből, veszek neki pórázt, nyakörvet, játékokat, és mindent ami kell. Én fedezem az oltásokat, féreghajtásokat, és a többi orvosi ellátást is. Anya még így sem engedi meg. Fél tőle, hogy a nyakába szakadna, mikor megunnám. Nem tudom, hogy tudnám bebizonyítani, hogy nem lenne ez... :S:S

Már rengeteg weblapon nézelődtem, érdeklődtem a westiek iránt, olvasgattam, hogy mivel jár egy westie tartása, nevelése...

Ajjj nem tudom, mit csináljak, de én belebolondulok, ha nem lesz.:( Már olyan régóta akarok, és olyan nagyon...:S Az már mellékes, hogy mit csinálnék nyáron?... de nem csak azért kell. Nekem kell valaki, akiről tudok gondoskodni, nevelni, babusgatni, akivel tudok játszani.:)

Köszi!:) Hát én tuti nem hanyagolnám el, és nem unnám meg, ha egyszer lehetne...:( Volt már kutyám, de ők az udvaron laktak, nem a házban... és őket is nagyon szerettem, szinte minden nap én etettem őket, játszottam is velük nagyon sokat.:) Az utolsó kutyusomat már meg is tudtam tanítani pár dologra.:D Sajnos mindeggyiktől el kellet válnom pár év után. Az egyiktől azért, mert beteg lett, és meghalt.:'( A másodiktól azért, mert kóborkutyaként fogadtuk be, és pár év után megharapta az egyik rokonunkat(nem hiszem, hogy direkt, mert nem nézném ki belőle, hogy direkt harapdálna valakit...), ezek után anyuék úgy döntöttek, hogy menhelyre küldik, mert akár engem is megharaphatott volna. Az utolsó kutyusom kiszökött éjszaka a kutyusbarátaihoz, és reggelre nem jött vissza.:S:'( Ennek már 3-4éve. Mindegyik kutyum távozása után szomorú voltam, teljesen kiborultam, hetekig, hónapokig szar kedvem volt ez miatt.

Szülinapomra, névnapomra, karácsonyra, húsvétra, már mindenre kértem én westiet.:D Mondtam én is, hogy nem kell más, csak westie. Mégsem kaptam soha, max egy plüss westiet.:( Már azzal is bepróbálkoztam, hogy 3-4 évig nem kapok akkor utána semmit, csak most kérek egy Westiet.:D

Egyszerűen már nem tudom, mit tegyek, semmi sem jön be. Egyszer volt egy időszak (kb 3nap), amikor anyuék belementek, hogy megvehetem a pénzemből, és még hozzá is tesznek, amennyi hiányzik. Őrülten kerestem a hirdetéseket, a legjobbat akartam megtalálni.:D Már teljesen beleéltem magamat, hogy lehet egy igazi westiem.:) Aztán pár nap múlva valamiért meggondolta anya magát, és utána megint nemet mondott.:'(

A pénz nem lenne baj, mert azért nem vagyunk szegények (nem akartam nagyképű lenni:D gazdagok sem vagyunk). Talán az a baja, hogy a házban lesz... vagy nem tudom, de mindig van valami baja vele.:( És már tényleg nem tudom, hogy tudnám rávenni. Nem hiszem, hogy három év után meg fog törni, és egyszer csak azt fogja mondani, hogy jólvan, veszünk egy westiet.:S De azért reménykedek, nem adom fel, mert tényleg nagyon szeretnék.

Jah, és már számtalanszor leültem vele megbeszélni, de mikor rájött, hogy a westieről akarok beszélni, akkor már fel is állt, és ment a dolgára, aztán azt mondta, hogy haggyam már ezzel.

Nem szigorúak a szüleim, szeretnek, és jófejek... sosem vernek meg, én meg sosem csinálok olyat, amiért meg kéne verniük.:D A lényeg, hogy nem szokott olyat csinálni, hogy kérek valamit, és azt mondja, hogy semmiképp sem. Mindig ad lehetőséget, hogy meg lehessen oldani valahogy, de a westieről hallani sem akar.:S