Ivartalanítás PRO-KONTTRA. Ivartalanítsam a szuka kutyámat?

Ez a vizelettartási probléma valami új balhé lehet, mostanában kezdett el terjedni, szerintem marhaság... De ha igaz is, lehet választani, mit szeretnél öregkorára, elcsöppenő pisit vagy méhnyakrákot.

De hogy konkrét legyek, az ivaros szuka:

- hajlamos súlyos betegségekre, különféle rákos megbetegédésekre, hormonzavarra, álvemhességre, méhgyulladásra, stb. (és ezek sajnos nem olyan ritkák, mint szeretnénk)

- vigyázni kell rá tüzeléskor

- vigyázni kell a környékbeli kanokra tüzeléskor, borzasztóan megőrjítheti őket, nem ritka a szökés, verekedés, autó elé szaladás, szerenád az ablak alatt...

Ezzel szemben az ivartalalnított szuka:

- kevesebb betegségre hajlamos

- egészségesebb "lelki életet" él, mivel megszabadul a hormonok okozta kilengésektől

- bármikor bátran összeengedhető bármilyen nemű kutyával, nem fogja kikészíteni őket

- tovább él

A személyiségváltozást pedig ne úgy képzeld el, hogy egyik nap volt valamilyen kutyád, és mire kijön a műtőből, kaptál egy újat ugyanabban a bundában. Előfordulhat (de nem törvényszerűen!), hogy a hormonok hiánya okoz kisebb változásokat, de azért alapvetően ugyanaz a kutya marad. A személyisége nem a méhében vagy a petefészkében lakik.

Én is az ivartalanítás mellett döntenék főleg egészségügyi okokból. Sokkal jobban tartok álvemhességtől, emlő és egyéb daganatoktól, méhgyulladástól, mint az inkontinenciától. Mivel a vizelettartási problémán rengeteg mindent elkaphat/ előjöhet egy szuka kutyánál, amiknek %-os arányban is nagyobb az előfordulásuk, így inkább addig esnék túl a műtéten, amíg ezeket meg tudom előzni. Még csak 3éves így sokkal jobban viselne most egy ivartalanítást, mint 8-9éves korában egy hasonló hasi műtétet, és az anyagi vonzata is teljesen más. Most ivartalanítási akcióban "megúszod" mondjuk 15e Ft-ból, később ha tényleg beteg lesz, akkor a többszörösét kell elkölteni a vizsgálatokra, gyógyszerekre és a műtétre, ráadásul az altatás is veszélyesebb idősebb korban.

Ettől függetlenül lehet, hogy minden gond nélkül leél melletted még 10évet problémamentesen, de magamból kiindulva folyamatosan aggódnék a kutya miatt, hogy ha picit levert nehogy ez vagy az legyen a baja. Az ivartalanítással jó pár dolgot kihúzhatsz a listáról ami miatt esetleg aggódhatnál.

Amit említettél az már majdnem a maximális kutyatartás.

Amit mi csinálunk az az optimális.

Mi emberek szabunk gátat és határokat mindenben ami a kutyatartást illeti.

Ja, régen boldogan éltek a kutyák... 8-10 évig. A tiédnek mázlija volt a 16 évével, bár ha a kertben élés azt jelenti, hogy sosem találkozott a külvilággal, ahol összeszedhetett volna fertőzéseket, az egyszerre megmagyarázza a hosszú életet, és késztet némi szomorúságra, hogy 16 évig mást sem látott, csak a kertet. Persze ha nem így van, akkor vedd tárgytalannak a dolgot, nem támadni akarlak, csak mondom a magamét.

Mindenesetre az utóbbi időben nagyjából 10-ről 15 évre ugrott a kutyák átlagéletkora, ez pedig nagyrészt az állatorvoslás fejlődésének köszönhető.

Régen az ivaros szukák egyébként szültek néha, ami az ő személyes egészségüknek sokkal jobb, mint a folyamatos tüzelés eredmény nélkül, de persze akkoriban a kölyköknek csak egy igen kis hányada érte meg a felnőttkort, ma meg semmi szükség még több kölyökre csak úgy, szóval szerintem ez a mai világban nem opció. Tök felesleges, hogy ivarosan tartsunk egy kutyát, ha sosem fogja használni azokat a szerveit, csak a baj van velük, nekünk is meg a kutyának is.

A személyiségváltozás esetleges és nem drasztikus, szerintem felesleges aggódni rajta. Persze ha a műtét miatt elkényezteted, akkor kaphatsz egy teljesen más kutyát, de annak meg semmi köze a szerveihez :)

2 hónapot? Ez nekem soknak tűnik...de nem kérdőjelezem meg az orvost. Én azért döntöttem az ivartalanítás mellett,

mert nem akarok kiskutyákkal vesződni, lakásban meg főleg nem. Ha meg tüzel és sosem lesznek kiskutyák, akkor majdnem 100%, h előbb utóbb beteg lesz:(