Kaukazusit lenne eselyem megnevelni?

Ezt a hozzáállást hogy utálom... Nem vagyok a 100%ig erőszakmentes nevelés híve, egy-egy makarenkói pofon néha jót tesz a kutyának, de az, hogy "csak veréssel lehet nevelni"... Mikor tűnik már el ez a hozzáállás?!

Már nem azért, de akkor már rég kihalt volna a fajta, ha törvényszerűen minden egyed meghülyülne kamaszkorában, nekimenne a gazdájának, akinek félholtra kéne vernie, hogy észbe kapjon. Ilyen kutyát az emberek nem tenyésztenek, mert életveszélyes!

Szóval nem, nem igaz. Egészen más kaliber egy kaukázusi, mint egy németjuhász, de ugyanúgy KUTYA. Nem farkas, nem jegesmedve, nem időzített bomba. Normális nevelés mellett, ha kölyökkorától kezdve beleneveled, hogy te vagy a főnök és nem csak 7 hónapos korában esel neki a paradicsomkaróval, akkor szerintem simán elbírsz vele.

Természetesen nem lehet tőle azt várni, mint egy NJ-tól, nem arra van kitalálva, hogy rajongó szemmel lesse a gazda kívánságát, de megvan a magukhoz való eszük és önállóságuk.

Ha tényleg van kutyás tapasztalatod, és elég időt/energiát fektetsz a kau nevelésébe (ez értelemszerűen több lesz, mint ha egy német juhász kölyköt nevelnél...) és kellő következetességgel és szigorral viszonyulsz hozzá, szerintem nem lesz gond.

Az utcánkban van egy kau, fél éves koráig a gazdája ágyában aludt, és időnként látom, amint egy kb. 10 éves kislány sétáltatja. A kutya nagyobb, mint a gyerek, és mégis úgy megy az oldalán, mint az árnyék.

Szóval nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Nekem a kuvasz a szívem csücske, és engem is mindenki lehülyéz, mondván a kuvaszok megbolondulnak öreg korukra... Hát ha láncra kötik és vasvillával verik őket, persze. Attól egy spániel is megbolondulna.

szia!

megértem a helyzetedet, én kb 10 éves lehetettem, amikor beleszerettem a fajtába... sokáig csak a képeket gyűjtögettem (akkor még nem volt internet), kiállításokon ismerkedtem (a tenyésztőkkel, és a fajtával egyaránt), majd végül 18 éves koromban jött el a lehetőség, hogy végre lehetett egy kaum.

utólag azt mondom, így volt jó.

Neked is azt tanácsolom, hogy várj még vele, ne 1-2, hanem inkább 3-4 évet! addig is tanulj a fajtáról, ismerkedj, járj el kutyasuliba, kiállításokra, figyelj, kutass, hogy ne állj ismeretlen helyzet elé (így is fogsz, mert ez elkerülhetetlen, de tégy meg ellene mindent).

a pásztorkutyák nem hasonlíthatók a juhászkutyákhoz. hiába neveltél meg példásan egy német juhászt, a kaukázusi feje teljesen máshogy működik! valóban, a verés fölösleges, viszont nagyon-nagyon szigorú következetesség, és tekintély kell ahhoz, hogy egy ilyen kutyát kordában tudj tartani. gyerekként (ne sértődj meg, de még az vagy) ez egyszerűen nincs meg az emberben. a német juhásznál az, hogy domináns egyedet fogsz ki, az vagy besikerül, vagy nem... de kaukázusinál tuti! nemigen láttam még olyan kaut, ami ne lett volna abszolult domináns.

a kaukázusira elsősorban, mint pásztorkutyára gondolj: a nyáj mellett élő, ott élesben dolgozó, a jószággal egy falkát alkotó éjjel-nappal szolgálatban álló kutyaként. falkában él, de a falka sorrendje szigorú, és a vezérnek mindig a toppon kell lennie ahhoz, hogy a többiek elfogadják, és kövessék. ha a vezér harcba indul, akkor a többiek is, de ha nem teszi, akkor senki más sem teheti! ugyanígy működik a gazdával is, egy jó kutya-gazda kapcsolat esetén a kaukázusi teljesen idomul a gazda viselkedéséhez, ezért pl. nem szerencsés velük őrző-védőzni, hacsak nem rendelkezel nagyfokú színészi képességekkel, és hiteted el a kutyáddal, hogy Te tényleg gyűlölöd a segédet és a halálát akarod... különben csak les, hogy mi a frász van? mivel a nyáj mellett éltek, és nem vadászhattak (főleg nem a jószágra), így a zsákmányszerző ösztönük is gyenge. kölyökkorban általában még játékosak, később ez elmúlik, csak ritkán marad labdás-rongyos a felnőtt kaukázusi. védőösztönük viszont van bőséggel...

nagyon, NAGYON territoriálisak! nem egy olyan kutyát ismerek, aki a kiállításon frissen kikötve még barátkozik akárkivel, aztán fél-egy óra múlva már enné meg, aki a közelébe jön... ennyi idő ugyanis, míg sajátjának érzi a helyet. mivel több hektáros saját területhez vannak szokva, ezért az sem várható el tőlük, hogy egy 200nm-es udvarra korlátozzák a védelmet, általában az utcafrontot, és néha a fél falut magukénak érzik, és akként védik is! tehát a kaunak tök mindegy, mennyit mozgatod, ivartalanítva van-e, vagy milyen a kapcsolatod vele: jó kerítés kell! mert ha ki tud ugrani bevédeni a magáénak vélt területet, akkor ki is fog... elkergeti az arra járókat, aztán visszaugrik.

kajával általában motiválhatók, de arra is figyelni kell, hogy a tápanyag-hasznosításuk különbözik a többi fajtáétól, általában sokkal kevesebb kajával beérik. nem szükséges nekik szénhidrátot adni, és a zsírral is csínján kell bánni, mert könnyen elhíznak.

ha a megfelelő rangsor nem áll fenn a családban, akkor a kau nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy ki vezeti a falkát: büszkén és határozottan fogja átvenni az irányítást, amit marha nehéz visszavenni tőle. és kevés az, hogy Te, fölötte állsz, ha anyu-apu, tesók nem állnak ugyanúgy fölötte, akkor bizony rájuk fog telepedni.

hogy saját példával éljek: a mi kaunk (kan) egy szerencsés választás, mert a dominanciáját, az erőszakosságát nem agresszióval, hanem hisztivel fejezi ki. hiába nem morgással mutatja a hatalomra törését, hanem nyivákolással, ugyan úgy szigorúan kell fognunk ilyenkor, mert a célja ugyan úgy az akarata érvényesítése. természetesen nem verjük, de azokat a napi szintű dolgokat, amit a többi kutyánknál fele ilyen szigorúan kezelünk, nála kottára pontosan be kell tartani. viszont a szüleim, akikkel ritkán találkozik, általában elnézőek vele, ezért cserébe ha itt vannak a kutya csak röhög rajtuk, nyakig sározza őket, kiveszi a kaját a kezükből, fellöki őket, csupa olyan dolgot tesz, amit velünk eszébe sem jutna. persze az ősök mérgelődnek, hogy milyen neveletlen a kutya... :D ha együtt élnénk, biztos lenne is belőle balhé, hogy nem szófogadó. holott nekem, nekünk szót fogad, de azzal, aki nem foglalkozik vele, azzal eszébe sincs! egy családban élve ez lényeges szempont lehet.

hirtelen ennyi volt, ami eszembe jutott a kérdésről, remélem tudtam segíteni.

Nekem személyes tapasztalatom eddig csak egy kauval volt. Egy nagy ház nagy kertjében tartották egy kuvasszal. Sétát sosem láttak, kajájuk volt, de elég soványkák voltak, így suliból hazafelé mindig odaadtam nekik az uzsonnámat :)

Akkor még kis hülyegyerek voltam, mivel nem ugatott és a szép szóra csóválta a farkát, így kapásból benyúltam a kerítésen. Hálistennek nem ettek meg, hanem megnyalták a kezem. Onnantól barátok voltunk, én minden nap hordtam nekik a szendvicseket meg mindenfélét (mikor mi volt a napköziben az uzsi), és legalább 10 percet ott töltöttem velük. Amikor beadtam a kaját, akkor a kau letette és várta a simit, csak akkor ette meg, ha már mondtam h megyek, majd holnap jövök megint.

Nevelésük nem tudom hogy volt (a gazdit és a tartási körülményeket ismerve sehogy), de én minden láttam abban a kutyában, csak veszélyt nem.

Egy nap valahogy kijutott a kapun én meg összefutottam vele a faluban. Úgy örültem h végre "testközelben" vagyunk, h megöleltem. És semmi baja nem volt vele. Megfogtam a nyakörvét és hazavittem.

Lehet h ő millióból az egy esete, de nekem a kau egyet jelent egy nagy, imádnivaló, édes mackóval és semmiképp se jut róla eszembe egy vérengző fenevad.

Little Red:

teljesen logikus a történet. mivel a kutyák hijján voltak (valószínűleg) emberi kapcsolatnak, és lehet, hogy ételnek is, Te pedig rendszeresen jöttél arra, és adtál nekik enni, ezért nincs benne semmi meglepő, hogy örömmel vártak. nem léptél fel a területükre veszélyesen, csak enni adtál, és mentél is tovább. a kau pedig tud disztingválni :)

mikor meglépett sétálni akkor pedig már egy számára semleges helyen találkoztatok, végképp nem volt oka bántani, hisz nem támadtál rá, plusz még jó emlékei is vannak rólad.

DE, ha bementél volna hozzájuk, és megpróbálod elvinni a gazdi biciklijét, akkor biztos, hogy nem lett volna ilyen kedves :)