Miért nincs becsülete Magyarországon a felnőtt és idős kutyáknak? Miért csak kölyköt akar mindenki?

Mo-on se kutyának, se macskának nincs értéke. Ezt egy osztrák mondta nekem.

Szerintem van "becsülete". Bár sok helyen látom, hogy 2001-es, 2003-as születésű kutyákat hirdetnek...általában azért,mert már betegek,és "lepasszolják" őket :( Az ember inkább választ akkor olyan kiskutyát, amit jobban magához szoktathat, vele nő fel a kiskutya. De azért a menhelyekről is fogadnak be felnőtt kutyákat. Bár velünk pont az történt, hogy egy 3 év körüli kis keverék csatangolt az utcánkban, befogadtuk,kiplakátoztuk a környéket,netre is fel volt téve, és 2 hónap után véglegesen befogadtuk. Nem mondom,hogy nem voltak kezdeti nehézségek,még ma is sok mindentől fél,de már sokkal jobban érzi magát. Az állatorvos azt mondta, hogy verték :( Egy szó mint száz: valamiért kidobták a kutyákat, vagy utcára, vagy menhelyre adták,így sokan azt gondolhatják, hogy ők "kevesebbet érnek", mint egy kölyök. De nem tudom. Én nem vagyok ilyen :D -remélem, ez volt a kérdésre a válasz-

Engem nagyon sokan próbáltak lebeszélni annak idején az idős kutya befogadásáról. Többnyire azokkal érveltek ellene, hogy: nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni, nem fog megszokni minket, sokkal hálásabb egy olyan kutya, akit kölyök korától nevel az ember, semmire nem tanítható már, nem játszik stb. Ezeket csak cáfolni tudom. Két kis öreg apókám van most, mindkettőjük 10 év feletti volt mikor kihoztam őket menhelyről. Úgy fogadtam be őket, hogy lehet, hogy csak két hetünk lesz együtt, de lehetnek még évek is. Ragaszkodó, hálás kutyák, ha ők nem lesznek akkor is csak idős kutyában gondolkodom már.

2. vok: Még sosem volt kiskutyám,csak a szomszédban láttam egyet felnőni. És tudjátok Pötyi, aki "utcai kutyi volt" sokkal ragaszkodóbb,utálja, hacsak suliba megyek,vinnyog,és sír utánam,nemegyszer sírtam én is, ahogy hallottam. :( És úgy örül,miko hazaérek,madarat elhetne vele fogatni. Persze mindegyik kutya máshogy mutatja ki,de egy menhelyi kutyának nincs "gazdája",és végtelenül hálás tud lenni,ha valaki foglalkozik vele, sőt mitöbb,ha haza is viszi,és lehet egy otthona. Nemkülönben az utcai kutyákkal. És itt megjegyezném, hogy a szomszéd kutyéja nagyon tekergős, Pötyi meg még akkor sem megy 10 méternél tovább,ha valami vadat lát az erdőben,pedig ő egy vizsla keverék. Pont ezért szeretem, nagyon hálás, amiért befogadtuk,és ez volt e lehető legjobb döntés,amit meghozott a család. Én mindenkinek ajánlom a menhelyeket,nem muszáj minden kutyának kiállításra járnia, egy "egyszerű" kutya is lehet az ember legjobb barátja :)