Hogyan szoktassam le az ugrálásról?

Van egy mudi, akivel a gazdája az etetésen kívül nem igazán törődik, 6 éves koráig szinte ki se vitték a kertből. 2 éve foglalkozom vele. A probléma az, hogy iszonyatosan ugrál állandóan. Ha hozzászólok azért, ha nem szólok hozzá azért. Ha mondok neki egy vezényszót, előbb felugrik rám és aztán teljesíti. Ha a kanok zaklatják, jön hozzám panaszkodni és persze ugrál. Ha elege van a játékból, ugrál. Sokáig küzdeni kellett vele, hogy amikor indulunk feladhassam rá a pórázt, de most kitaláltam, hogy ilyenkor lenyugszom, mélyeket lélegezek, ellazulok, halkan, mély hangon beszélek hozzá és akkor a nyugalom rá is átragad arra a pár másodpercre, amíg feladom rá a pórázt. Olvastam Jan Fennelt, Cesar Millant, van egy saját mudim is, aki tökéletesen jól nevelt, pedig nagyon domináns, nem egyszerű eset, de megoldottam. Kizárt, hogy falkavezér probléma lenne, hiszen egy olyan kutyáról van szó, aki attól összetörik, ha csúnyán nézünk rá. Az én kutyámra is ugrál, pedig az enyém nagyon nem örül neki és egyébként elég egyet halkan morognia, vagy csak ránéznie és már átadja neki a játékot, kaját stb. Szerintem az állhat a háttérben, hogy nem igazán foglalkozik vele a gazdája, viszont rájött, hogy ugrálással elérheti, hogy figyeljenek rá. Most viszont hiába hagyom figyelmen kívül az ugrálást, ugyanúgy folytatja. Talán 2 év alatt kicsit elértem, hogy egy kicsit kevesebbet ugráljon, de még mindig nagyon ugrál. A másik probléma az indulásnál produkált hiszti. Amint meglátja, hogy jövünk érte, elkezd ugatni, ráteszem a pórázt, elindulunk és ugat megállás nélkül, zeng tőle az utca. Az utca végén elengedem, fut pár kört, lenyugszik és utána már normálisan tud jönni. Van valami ötletetek, hogy mit csináljak vele?