Mi lehet a kutyával? (támadó állás)

Sziasztok, bocsi az értelmetlen kérdésért, de most egy kicsit feldúlt vagyok, és nem jutott eszembe jobb kérdés.

Szóval ma történt, hogy édesanyámat hoztam haza a fodrásztól. Parkoltam be az udvarra, és még néztük is a kutyát, hogy milyen aranyosan is várt minket. Ezek után anyám odalépett hozzá, és a kerítésen átnyúlva megsimogatta, itt még nem volt gond. Utána én nyitottam a kerítést (mivel a túloldalt van a ház, ahol a kutya is), és anyám előre ment, a kutya beállt elé, és támadóállásban vicsorított rá. Ekkor anyám ijedtében hátrébb ugrott, ekkor a kutya is visszavett, de én (pedig nagy állatbarát révén) azért odasuhintottam a hólapáttal, pedig életemben nem ütöttem meg állatot. (azóta pitizik). Nos itt az a gond, hogy már velem a kutya ezt kb 4-szer már eljátszotta, volt hogy simogattam, ő egyszer csak megdermedt, és már vicsorított is rám. De ha felemelem a hangom, rögtön háton fekvő mancs felrakó pozició van. Én nem tudom, hogy ez normális-e, de szerintem nem. A kutya kb 50kg, keverék, van benne Németjuhász és rottweiler elvileg, és egész nagydarabra van hízva. 6 éves a kutya. Van mellette egy lány dobermann, ő már lassan 11 éves, ő vele is csúnyán bánik néha, nem egy heg van már az arcán, pedig ez a dobermann a világ legjobb kutyusa, vele bármit csinálhatunk, ő engedi és élvezi, benne feltétel nélkül megbízunk, de ebbe a keverékbe már egyáltalán nem. Egyedül apámnak nem csinált még ilyeneket, igaz ő nevelte is, néha falusi módszerrel is, de nagyon szófogadóak lettek. Igazából nem szeretnénk megválni tőle, mert aranyos kutya, remek házőrző, néha olyan, mint egy maci, de ezek után simogatni már egyáltalán nem merjük, kitudja, hogy mikor kap vérszemet, és szerintem az már régen rossz, hogy egyáltalán nem bízhatunk meg benne. Most azon vagyunk, hogy még egy ilyen, vagy hasonló dolog, azonnal elvitetjük, pedig tényleg nagyon állatbarátok vagyunk.

Azért várom véleményeteket, ötleteiteket!

Előre is köszönöm!

20/f