Melyik tanítási módszerrel könnyebb a kutyákat kezelni?

Előzőnek igaza van, de azt hiszem, értem, mire akarsz kilyukadni.

Anyukám régi kutyás könyveiben még az van, hogy a kutya fenekét le kell nyomni a földre, a nyakát meg felhúzni, mikor ülni tanítod. Persze, a kutya előbb-utóbb megtanulja, nem hülye, de nehezen látja meg az összefüggést, merthogy ő épp hogy próbál talpon maradni közben.

Ma már az ilyen módszereket nem nagyon használják, többet tudnak a kutyák viselkedéséről, ezáltal a képezhetőségéről. 100 éve még teljesen elfogadott volt, hogy ha a kutya nem jön első szóra, csak másodikra, akkor jól verd el, majd legközelebb jobban iparkodik. Még 10-20 éve sem volt benn nagyon a köztudatban ez a falkavezérségesdi, az átlag gazda általában rákényszerítette az akaratát a kutyára, a nagyobb erejénél fogva, vagy pedig szöges nyakörvvel és egyéb segédeszközökkel.

Mióta egyesek kifigyelték, hogy a kutyáknak melyek a "gyenge pontjai", amiknél fogva erőszak nélkül irányíthatóak, szerintem mindkét félnek könnyebb a helyzete.

Hogy ez energia-e (nem túlzottan szeretem ezt a kifejezést) vagy "csak" egy másféle, tudatosabb nézőpont, nem tudom, de működik. És mennyivel kellemesebb egy olyan kutyával sétálni, aki békésen ballag melletted, mint ha kétméterenként meg ként rángatni a fojtó nyakörvvel.