A német vizsla mennyire kedvelt "csak úgy" tartásra? Úgy értem, hogy nem versenyeztetik meg ilyenek, hanem olyan családi kutyaként mennyire népszerű?

Nekünk rövid szőrű, fekete-fehér német vizsla szukánk van.

Mozgásigényes, nagyon élénk, de nem egy idegbeteg ugatós kutya, mindig imádja az apportírozást, imádja a gyerekeket, csupa szív-lélek kutya. A miénk nagyon egygazdás, szinte sír, ha az általa elsődlegesnek tekintett ember elutazik - nem aznap, hanem másnap, amikor rájön, hogy nem csak dolgozni ment a gazdi. Képes nem enni-inni, amig haza nem jön, hiába vagyunk vele mi többiek, tiszta depresszióssá válik. Nagyon-nagyon szeretjük, szinte beszél a gesztusaival, néha meghökkent a logikusnak mondható gondolkodásával (például pontosan tudja, hogy vásárolni megyünk a nagybatyuval, vagy ugyanazzal a nagybatyuval utazás következik - és már rohan is ahhoz, aki utazni fog - hogy honnan tudja, hogy a fiam megy nyaralni, vagy a férjem egyhetes munkája szólítja el, azt nem tudjuk, de szinte kitalálja a gondolatainkat, mindig). És a szemei... igazi vizsla, csupa szív, csupa lélek - nagyon szeretjük.

Nem egy házőrző, ugat néha, de nem hiszem, hogy megtépne egy betörőt. Mi nagyon szeretjük, most 12 éves, ha majd egyszer elmegy - remélem, majd csak sok év múlva - akkor is ugyanezbből a fajtából szerzünk majd.

Akkor ajánlom ezt a fajtát, ha főleg eleinte, olyan 1-2 éves koráig, mindig van vele valaki otthon, vagy, ha van kert, ahová ki lehet engedni, amig dolgoztok.