Ervelnétek nekem, hogy az első kutyusomat miért legyen fajtatiszta vagy épp keverék, illetve tenyésztő vs szaporító, valamint a menhely? (Szakdogához kellene)

Hogy fajtatiszta-e vagy keverék, az mindegy, ha nincs vele különösebb célod. Kutya mindegyik.

Szaporító semmiképp, érvelésért guglizz, rengeteget írtak már róla, nincs mit hozzátenni. Tenyésztő akkor, ha célod van a kutyával (kiállítás, TK-köteles versenyzés), menhely akkor, ha mindegy, csak kutya legyen. Fajtamentő pedig akkor, ha nincs vele célod, de csakazértis olyan fajta kell.

szia!:)

én előre megmondom, hogy menhelyi keverék párti vagyok, de van fajtatiszta kutyám is.

fajtatisztát csakis tenyésztőtől érdemes venni, a szaporítók (pláne, ha divat fajtáról van szó) olyan fizikailag és szellemileg rotty kutyákat tudnak összehozni, hogy az állatkínzás.

ha akarod, részletesen kifejtem, de szerintem felesleges...

viszont ha nincs egy konkrét célod a kutyával (vadászatra kell mondjuk), vagy nincs egy olyan fajta, amit már ismersz és hát te ilyen kutyával akarod leélni a következő 10-15 évet, akkor teljesen felesleges 50.000+ pénzt kiadnod csak magára a megvételre...

akkor már inkább jó minőségű tápra költs...

a menhelyiek mellett szól:

(és most itt tegyük fel keverékekről beszélek, de

fajtatiszták és fajtajellegű kutyák is vannak ott)

- nekem az a tapasztalatom, hogy a menhelyi kutyám sokkal jámborabb, soha eszébe sem jut még a határait sem próbálgatni, örül szegénykém a fejének, hogy van otthona.

(egyszer 2 évesen fogadtunk be egy láncon tartott, rendszeresen vert közép-ázsiai juhász szukát, mindenki azt mondta, hogy élve fog megzabálni minket... ehhez képest a kutyát amikor kiszállítottuk "gazdistól" hozzánk, bevezettük a kertbe, a kutya felszaladt az erkélyre, megfeszült, beleszimatolt a levegőbe, és a következő pillanatban már olyan vidáman futkosott körbe azzal a nagy medve testével, mint egy kis golden kölyök...:D

a gazdájától el sem búcsúzott, amikor hallotta, hogy indul a kocsi, le se tojta...

én akkor még gyerek voltam, bármit csinálhattam vele, lovagoltam rajta, rajta aludtam, soha meg sem morgott...

a szüleim nem nagy kutyaidomárok:D, a kutya kb. semmilyen vezényszót nem ismert, de minden nap sétáltattuk (elég kihalt környéken élünk) és jaj leírhatatlan, az a kutya hangsúlyból értett mindent, szerintem csupa hálából viselkedett velünk olyan mintakutyaként, ahogy...)

és mondom, ez egy káj, nem egy kis beagle...:D

a mostani menhelyi kutyámnál (ő már saját) pedig akkora élmény, akkora öröm, olyan összekovácsoló erő volt, hogy ketten voltunk a városban egymásnak...

őt tiszta idegzsábaként vettem magamhoz, súlyos csípőműtétje volt, mielőtt hozzám került...

az expressz.hu-n láttam a hirdetést, nem is volt valami jó fotó...

egyáltalán nem voltam abban a helyzetben, hogy felelős döntésnek lett volna mondható befogadni egy kutyát, de aznap elfogott valami, és (korábban eszembe sem jutott ilyesmi), de megláttam Manóról a hirdetést, telefonáltam, és mehettem is érte!

Úgy dobogott a szívem, azt se tudtam, miért csinálom, esküszöm olyan sorsszerű volt az egész, vagy érted, jött egy ilyen belső izé, hogy Manónak és nekem egymás mellett a helyünk...onnantól az agymunka leállt, mentem a szívem után.:D

A főbérlőmnek és a lakótársamnak kicsit füllentettem, hogy elhozhassam...:D - azóta meggyóntam bűneim...:D

na szóval kivezették Manót, szerencsétlen 4 lábbal fékezett, ellenkezett, összepisilte magát (az emberektől és az autóktól rettegett)...

akkor volt 15 kiló.

Chipezve, oltva 5.000 forintot fizettem a Család utcai menhelynél.

Ölben kellett vinnem a hévig, mert sokkot kapott, amikor kiléptünk az utcára.

Innentől kezdődött a kis csapatmunkánk... (nem tudtam, hogy ilyen félős kutyust fogadok örökbe, de tök mindegy volt, milyen, nekem tökéletes volt.)

persze nem az, hogy félt...

megkezdődött a terápiája...

nem tudom szavakba önteni, annyira jó volt látni, hogy Manó pár óra alatt úgy kezdett kötődni hozzám (na meg én is hozzá), egyszerűen ááá annyira szerettem/szeretem, hogy amikor nem lehetett velem, csomószor eszembe jutott, hogy felhívom telefonon...:D:D:D

na szóval egy menhelyi kutyuson segíteni, látni, ahogy elnyered a bizalmát, amikor látod, hogy annyira imád futni, vagy labdázni, játszani,...

annál jobb nincs a világon...

nem is te segítesz rajta, hanem inkább fordítva.

Komolyan mondom, megtisztelő, hogy részese lehetek az életének.

Manó mára tök normális kutya, de még mindig ő a legvisszafogottabb...

iszonyatosan örül mindennek, amit kap (törődés, program, séta, futás, kutyasuli,...), de valahogy már szinte örülnék, ha merne egy kis csínyt elkövetni...:D

na persze már így is nagyon sokat haladt!!:)

és akkor van még 2 talált kutyám...:)

soha a büdös életben nem értettem, mi a jó a kistestű kutyákban...

biztos voltam benne, hogy nekem ilyen kutyám nem lesz.

aztán jött Mogyoró.:D

fél évesen keményen 6 kiló. egy miniatűr vizslát képzelj el...

el sem tudnám már képzelni nélküle az életem!!!

ez a kutya,...

áá figyelj le sem írom, mert most jönne még két kisregény...

a lényeg:

- Olaszországban a mai napig 2 menhelyi keverék a legjobb drogkereső.

- a rendőrségen, de még a TEK-nél is dolgoznak keverék kutyák.

-nincs hülye kutya, csak rosszul kommunikáló gazda.

- ha ŐV-re akarod vinni, nyilván ne pásztorkutyát vagy ölebet vegyél magadhoz, arra a legjobban általában a német juhász keverékek...

ha öleb kell, van bőven...

ha csak úgy kutyus kell, van bőven.

a keverék kutyáknak igenis átlagban(!) jobb az ellenálló képességük.

egy csomó beteges fajta van, mert olyan cuki, ha egy kutyának disznóképe van...

meg olyan menő, ha egy kutya akkora, mint egy póniló...

figyu ha nem sajnálod rá az időt, sétálj be egy menhelyre...

ha ki tudsz jönni onnan anélkül, hogy ne lenne legalább 1 kutya, akit most azonnal haza kell vinned, akkor hazudsz.:D

vagy csak nézz szét pár netes hirdetésnél...

www.noeallatotthon.hu

kutyák a noén:

[link]

most ne már, hogy nincs köztük álmaid kutyusa...:)

megírnád majd, hogy ki/mi mellett döntöttél?:)

Szia! Mivel a véleményünkre vagy kíváncsi ezért leírom az enyémet vállalva a lepontozás lehetőségét. Szerintem a legtöbb kutya úgy talált gazdára, hogy lett egy nem annyira betervezett alom, valaki keres egy kutyát (vagy rátukmálja egy ismerős) és így új kutya lesz a háznál. Butaságot követ el a gazdi, de nincs belőle haszna, mert ingyen adja. Ezeknek egy részét lehet menhelyeken megtalálni. A másik része szaporított, pénzért vett, de megunt esetleg elcsavargott állat. Tehát az érvelés azon része, hogy a szaporított beteg, ideggyenge bla bla ugyan úgy fennáll egy menhelyi fajta jellegű kutyánál is, mert valószínűleg szaporított, a pozitívum csak annyi, hogy nem adtál érte pénzt (ezt megtette valaki más helyetted) viszont a kutya sok olyan dolgot élt át, amit nem kellett volna, ha rögtön hozzád kerül - HA te fizeted ki a szaporítónak. Szóval ha valaki csak úgy akar egy kutyát, semmi más céllal, csak társnak vagy sportolni, akkor legjobb, ha vesz egyet, de nem ad érte többet mint a tartás ára (oltások, chip, kaja) mert akkor a lelkes gazdi nem nyer rajta egy forintot sem (nem motiválod újabb alomra, mert ez sem volt nyereséges). Az meg, hogy a szülők szűrtek, tenyészszemlések szinte lehetetlen, mert ők több generációs keverékek (zsákbamacska így is úgy is :))

A törzskönyves azért jó, mert törzskönyves. Van garancia, de ha elpusztul a kutyus a törzskönyv akkor sem fogja feltámasztani :( Sajnos volt erre példa a baráti körömben. Ha nagyon bele van valaki bolondulva egy fajtába, akkor érdemes áldozni rá és akkor is, ha vonz a kiállítások világa. Ha csak a fajta tetszik, akkor az itthoni tenyésztők egyik kölykét válaszd, mert így meg tudod ismerni őket, a fajtát és a legtöbb tenyésztő nagyon segítőkész. Ha nyerni akarsz egy-egy világversenyt, akkor pedig a bírók kedvenc kenneléből kell vásárolni egy kölyköt, amit ígéretesnek kiált ki a tenyésztője. Kövezzetek meg, de a legtöbb verseny korrupt :(

Összefoglalva, ha fajtatisztát akarsz, akkor vegyél azt, törzskönyvvel. Ha nem, akkor sétálj végig egy-két menhelyen, ha egy kutya sem 'fogott meg' akkor a hirdetések 'ingyen kutya' rovatát ajánlom, ahol maximum a chip és oltások árát fizesd ki! Ha egy kiskutyát fajtatszitaként, de oltás nélkül, vagy a tartási költségtől magasabb áron akarják odaadni, akkor bármilyen cuki a kutya, ne vedd meg. És aranyszabály, hogy akárhonnan jön a kutya, mindig találkozz vele többször, nézd meg a szüleit és a gazdáit és rögtön mutasd meg az állatorvosnak.

Egyébként 3 kutyám van 1 nagyon keverék, kettő pedig fajta jellegű (egy mentett, egy ingyen kapott, egy kis összegért vett). Ha elmondom a hogy nincs törzskönyvük, a kutyások csúnyán néznek rám. Én pedig magasról teszek rájuk, mert attól még ők a legszebbek :D

Én azt gondolom, hogy nem múlik semmi azon, hogy keverék-e, vagy fajtiszta. Mondjuk én személy szerint a túlnemesített szobakutyusokat nem kedvelem.

Én egy gyönyörű pulit nevelgetek jelenleg, csak jókat tudok mondani a fajtáról, viszont ő is menhelyi, ott született, 9 hetesen hoztam el.

Szerintem fontos menhelyről elhozni a kutyust, vagy olyan ismerőstől, idegentől, akinél születnek, de eladni nem tudja őket (általában keverék kutyusok) és menhelyre kerülnének, vagy ami rosszabb és sajnos nem ritka folyók fenekére, utcára, kukába. Rengeteg ilyen kutyus van, szerintem nem kell méregdrága kutyákat venni, hanem rájuk kell koncentrálni, hogy minél többen szerető gazdira találjanak.