Nagyon szeretnék egy chivava kutyát de anyukám nem engedi pedig van egy 14 éves testvérem én 4 éves fiatalabb vagyok nála. Olvasd el mit írtam és írd le kérlek hogy, Mit tegyek?

Anyukád jól ismeri a gyerekeket. Mindent igérnek a kutya előtt, aztán csak a szülőre marad.Ez tuti igy van!

A kutya nagy lekötöttség, nagyon felelősségteljes döntést igényel. Egy családban csak akkor lehet kutya, ha mindenki akarja.Tedd a szívedre a kezed! Télen is felkelsz a meleg ágyból hogy suli előtt ne csak egy rövid pisire, hanem a rendes sétára levidd?Délutáni vbarátok , eddzés, olvasás helyett, kutyafuttató?

Szia!

Én is nagyon fiatal koromban kaptam meg az első kutyusomat. Elolvastam az akkor kapható kiskutyás könyveket és megígértem mindent megteszek a kutyusért. Meg is kaptam a kutyust és sajnos csak utána jöttem rá, a kutyám nem olvasta el a könyveket és sokkal több gond van vele, mint amit egy gyerek el tud vállalni. Nekem az a nagy szerencsém volt, hogy kertes házunk van és a nagymamám is velünk lakik és ő átvállata a kutya gondozását, nekünk csak finanszírozni kellett az állatorvost és az etetést. Fanny 10 évig volt velünk.

Azt se felejtsd el, hogy egy kutyus nem csak 2-3 évig él.

Gondold végig, az elkövetkező 10 évben mennyi minden fog változni az életedben - középiskola, esetleg főiskola vagy munka...

Most 25 éves vagyok és vettem egy saját kutyust. Amikor hozzám került ez a kis csöpség, teljesen kétségbe estem, mit is kezdjek vele. A kiskutyák olyanok, mint a gyerekek és a felelősség is majdnem akkora. Majd eszembe jutott, mi van, ha megúnom, ha nem lesz kedvem reggel kimászni az ágyból, vagy este a hidegben elvinni sétállni. Szerencsémre nálunk mindenki imádja az új családtagot. És mindenki kiveszi a részét a nevelésből és a költségekből is.

Az etetés, az itatás és a séta, csak egy nagyon pici szelete a kutyatartásnak. A költségekbe pedig ilyen fiatalon nem tudsz beszállni és ezt te is tudod. Valamikor ülj le az internet elé és számold ki, mennyibe kerül a kutyus az első 1 évben. Felsorolok néhány dolgot segítségként: maga a kutyus, alvóhely, játék, etető tál, vizes tál, ennivaló, jutalomfalat, nyakörv vagy hám, póráz, szobatisztasághoz pelus, féregelenítés, oltások, kutyasuli...

Szerintem adj időt magadnak és anyukádnak és néhány év múlva térjetek vissza rá.

Ha mégis kapnál kutyust, akkor kitartást és sok boldogságot kívánok hozzá!

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem még kicsit fiatal vagy hozzá. Igazán nem bántani akarlak, én is nagyon szerettem volna saját kutyát ennyi idősen, úgyhogy az egyik uszkárunkat "sajátítottam ki". Tanítgattam is neki ezt-azt, hordtam sétálni, szeretgettem meg minden, de 10 évesen egyszerűen még nem tudtam átlátni, mi mindennel jár a kutyatartás. Utólag azt mondom, hogy csak a szerencsén (meg anyukám útmutatásán) múlott, hogy nem rontottam el teljesen a kutyát, elkövettem pár bődületes baklövést (lehetőleg, amikor senki nem volt a közelben, hogy kijavítson...)

Tudom, milyen érzés ennyire vágyakozni valami után (én lovat szeretnék, mióta az eszemet tudom...:) ) de egyelőre anyukád kezében van a döntés. Ne szállj szembe a szüleiddel, mert nem akarnak rosszat. Talán nem is lesz ellenükre a dolog, ha kicsivel idősebb leszel és még mindig kitartasz a vágyad mellett.

Addig meg vedd fel a kapcsolatot pár tenyésztővel, szerintem biztos szívesen válaszolnak a kérdéseidre, ha látják, hogy lelkes vagy (tapasztalatom szerint a lelkes amatőröket általában szívesen fogadják), meg járj el kiállításokra, tenyészszemlékre, kutyaiskolába, hogy ne csak a csivaváról tájékozódj részletesen, hanem magáról a kutyatartás mikéntjéről is.

És ne lankadjon a lelkesedésed!!! Ne menjen el a kedved a kutyázástól, csak mert most nem lehet kutyád. Pár év, és talán majd lehet, addig meg kiböjtölöd!