Attól kérdezem akinek kifejezetten kaukázusi kutyája van még jobb ha tenyészti! Hogy hogyan kell táplálni a kezdetektől fogva addig míg fel nem nő? + utána mit célszerű neki adni?

2-3 itteni KÁJ gazdiról biztosan tudom, hogy Happy Dog tápon nevelik/nevelték fel a kölyköket, egyikük közülük külön zöld kagylókivonatot is adott neki.

Nagyon jó ez a táp :)

Osztom a nézeted és szerintem is az lenne a legjobb a kutyànak, ha a gazdi főzne rà kutyàraszabott arànyok, hozzàvalòk és testsùlyuk alapján megfelelő mennyiséggel. De ezt el is lehet szùrni!

Az ilyen Chappy-t, Pedigree-t és hasonlò hulladékokat én se sokra tartom, viszont egy prémiumtàp nem véletlenül prémiumtàp.

Amúgy most tűnt fel, h mi ugye KÀJ-ròl beszélünk, a kérdésben pedig kaukàzusi van...:D

na jó, először is, ez a Jozo valami nagyon érdekes figura, extrém marketinggel, de igazából mindenféle összekutyult keverékeket árul. a fotókat meg okosan készíti, ezért tűnnek hatalmasnak a kutyák.

másodszor pedig... a nálunk kapható kutyatápokat vagy az országban, vagy tőlünk Ny-ra állítják össze és készítik el. a receptúrákat is általában egymásról koppintják, de ha készítenek is új kísérleteket, azokat a népszerű fajtákkal végzik. a kaukázusi pedig nagyon nem népszerű fajta Ny-Eu-ban, és az USA-ban sem. pedig lényeges volna, hogy ő rájuk is szabjanak külön receptúrát, mivel nagyon eltérő a tápanyagigényük a nagy átlagtól! (persze nem fognak, mert kicsi ez a réteg ahhoz, hogy nekik megérje)

a nomád pásztorkutya fajták (kau, közép-ázsiai, kangal, sarplaninac, stb) szegényes körülmények között voltak kénytelenek élni, a környezet, a pásztor és a természetes ellenségek - vagyis az élet - szelektálták őket, és többségük még szerencsére természetközeli, hordozza az ősi tulajdonságokat a génjeiben. bár ma már valószínűleg egy sokadik generációs városi kau nem nőne fel savón és korpán, de emésztési sajátosságait tekintve még mindig közelebb áll a Kazahsztáni társaihoz, mint a bullmasztiffhoz, például.

hogy mi a legjobb neki, ahhoz érdemes visszatekinteni a múltba, a fajta gyökereihez:

a szukák általában akkor ellettek, amikor a jószág is. ellési időszakban (főleg ilyen nomád körülmények közt) gyakrabban fordult elő elhullás mint az év többi részében, így ilyenkor jutott hús az anyának és a kölyköknek is. utána viszont a következő ellési időszakig neki is maradt a savó, az időnkénti elhullás, és a korpa. tehát nagyon kevés élelemmel ellátva, férgesen nőttek fel, így a kifejlett méretüket is 3-4 éves korukra érték el.

a mesterséges tápokkal hirtelen megnyomott kutyák nagyon szépen fel tudnak nőni akár fél éves korukra is akkorára, mint a felnőttek, megint más kérdés, hogy ezek a kutyák utána milyen minőségű és hosszúságú életet élnek majd... szívelégtelenség, diszplázia, arthrosis, cukorbetegség, stb. nem azonnal jönnek elő ezek, hanem idősebb korban.

hogy konkrétumot is írjak: én húst etettem a kutyáimmal míg picik voltak, hozzá zöldségeket, luposant, immunovetet, időnként csontot, kefírt, joghurtot adva. sosem hagytam, hogy elhízzanak, viszont együtt futottak a többi (felnőtt) kutyával. sosem volt kutyám, amelyik "szétnyúlt" volna, rengeteg kaut látni növendék korban, akiknek a feneke tíz-tizenöt centivel a mara fölött van légvonalban :S na, az én kutyáim háta mindig vízszintes volt. mikor elérték a felnőtt marmagasságot, akkor kezdtem el hozzáadni a húshoz kicsit több zsírt, időnként szénhidrátot is (rizs). jelenleg a húsmennyiség és a rizs-zsír nagyjából 1:1 arányban van, és sosem hagytam egy kutyámat sem elhízni (most sem).

hozzátenném, hogy az átlagos felnőtt kaukázusi (legyen mondjuk 60kg-os kutya) táplálékigénye kb annyi, mint egy kisebb labradoré, vagy magyar agáré, és valamivel kevesebb, mint egy átlagos méretű dobermanné. (és most csak a kaja összmennyiségére értettem, nem az összetételére)