Fajtából adódik, vagy miért csinálja ezt a kutya? (Kaukázusi. )

Szoktunk sétáltatni egy kutyát, és én annak a híve vagyok, hogy az igazi séta póráz nélküli.

Ezért, ha kiértünk a lakott területről, akkor el szoktam engedni, és oda fele nem is baj, mert legtöbbször a lábunkhoz simulva jön velünk, vagy szinte a hátsó fertályunkba bebújva, és csak ritkán távolodik el tőlünk, akkor is mindössze 3-4 méteres sugarú körben. Tehát ez van odafele.

Azonban amikor megneszeli, hogy hazafele fordulás van, akkor ott hagy minket, és lelécel haza! Néha már azt látom rajta, hogy direkt nézi, mikor közeleg a visszafordulás ideje. Nagyon veszélyes :S

Eddig mákunk volt, hogy még a falu elején sikerült legkésőbb elkapni, már nem is merem elengedni pórázról.

Miért csinálja?

Nem látom rajta félelem vagy szorongás jelét.

Amikor otthagy minket, próbálkozhatok higgadt ráparancsolással, dühös ordítással, játékos csalogatással... tök mindegy neki. Eleinte azzal próbálkoztunk, hogy feltűnően a másik irányba mentünk tovább, volt, hogy sétálva, volt, hogy futva, volt, hogy nem törődtünk vele, hogy más úton jár, volt, hogy azért felhívtuk rá a figyelmét a neve kiáltásával. De egyik sem érdekelte.

Bármerre megyünk, ha csak egyszer is voltunk korábban már ott, akkor tudja, merre lehet hazamenni, és megy is... Nem kalandozik el közben, nem szaglászik, csak ritkán egy-egy pillanatra, nem felfedezni hagy ott minket, hanem konkrétan, hogy ő majd önállóan hazamegy.

Volt már, hogy lóháton jött egy ember, pont egy szűk földúton a minket otthagyó kutyával szemben, vágtázva. A kutya rá sem hederített, egy picit lejjebb húzódott, és ment tovább, hazafele. Az sem érdekelte, hogy a lovas persze megijedt egy kaukázusitól, és a ló egy kicsit megemelte magát, vagy hogy mi torkunk szakadtából utána kiáltozunk közben... teljes nyugalomban baktatott tovább...

Odafele gyönyörűen követ mindehova.

Nem értem ezt a kutyát :S