Hogyan taníthatnám meg játszani a kutyámat?

Ez az egyik legnehezebb, de egyben legszebb feladat. Nagyon jól kell lavírozni, manipulálni hozzá.

A lényeg, ami a legfontosabb és egyben legnehezebb: mindig hagyd abba abban a pillanatban, amikor egy picit elkezd játszani. Mindig úgy legyen vége, hogy a kutya még akarja! Így legközelebb is akarni fogja.

Olyankor próbálkozz, mikor a kutya tele van energiával, és lehetőleg nincs tele a hasa. Fogj egy puha játékot, általában szívesebben veszik elsőre a szájukba, mint a kemény labdát, odáig majd fokozatossan juss el.

Az első néhány gyakorlásnál ne akard, hogy a kutya játsszon. Ülj le a földre, és mozgasd a zsákmányt. Fontos, hogy a zsákmány általában a kutyától el felé mozog, és nem a kutya felé semmiképpen. Jobb, ha a földön van, mintha magasan.

Eleinte te játsz vele, és tegyél úgy, mintha az valami csuda kincs lenne, amit semmiképp sem akarsz neki adni. Adj ki vidám hangokat, dobáld, mozgasd a zsákmányt, és ha odajön kíváncsiskodni, akkor fordulj el, rejtsd el. Apellálj az irigy kutya effektusra. Első néhány alkalommal ne is add neki oda, csak incselkedj vele, de mindig vedd el, húzd el, rejtsd el. Nagyon feltűnően viháncolj, hogy felkeltsd az érdeklődését. Mikor még érdeklődik, hagyd abba, tedd el. Az első pár alakalom után, mikor már tudja, hogy valami érdekes dolog fog történni, amit előle rejtegetsz, néhányszor ejtsd el, de ha megfogja mindig tegyél úgy, mintha el akarnád lopni. Lopakodj oda lassú mozgással, és csend el az orra elől. De ilyenkor is látványosan lopakodj, és csenj, tehát semmiképp ne mozdulj rá, és ne kobozd el.

Nagyjából így tudod felépíteni. Ha látod, hogy ráfog, nagyon-nagyon dícsérd meg, akár jutalomfalatot is adhatsz, de mindenképpen látványosan örülj neki, aztán tedd el, fejezzétek be. Marha nehéz, de semmiképp sem szabad megvárni míg ő elveszíti az érdeklődését. Mindig akkor kell eltenni, mikor még élénken érdeklődik. Kb. ennyi a titka, idővel türelemmel, kitartással, és mindig időben abbahagyással fel tudod építeni. Van, akinek ez hónapokig tart, úgyhogy kitartás.

Veled, a kezeddel, rágcsálósat, birkózósat tud már játszani? Mert az is nagyon fontos lenne, még fontosabb, minthogy tárggyal játsszon, hiszen a közös játék a kapcsolatot építi, illetve ha ez meg van, akkor már tudod ezzel jutalmazni azért, ha felvesz egy tárgyat.

Á, megvan találtam is egy cikket hozzá:

Az apportkészség fejlesztése egy nehezen induló folyamat, sokat energiát kíván, ugyanakkor csak technikai elemeket kell megtanulni hozzá. Miről is szól ez az egész?

A kutya ugyebár ragadozó (lenne, ha hagynánk  ), ezért a vadászat, a préda elejtése, megszerzése, birtoklása a vérében van. Minden kutyának, csak különböző mértékben. Elképzelhető, hogy a mi kutyánkban ennek nyomát se látjuk, ez több dologból is adódhat, de inkább előre tekintsünk, hogyan fog ez változni.

Próbáljunk meg találni egy olyan játékot, ami még valamennyire érdekli a kutyát. Legyen az plüss, vagy csipogós, gumi, vagy csak egy ócska zokni otthon. Könnyebb olyan dologgal kezdeni, ami már kicsit is felkeltette a kutya érdeklődését. Két technikai elemet érdemes használni, az egyik, hogy a játékot prédának tüntetjük fel, azaz a kutya előtt incselkedve húzzuk, ne akarjuk a szájába tolni, inkább ő kapjon utána. A másik az „irigy kutya” közmondásra épít, ami nagyon is igaz, azaz mi magunk elkezdünk nagyon látványosan játszani a játékkal, feldobálva, kergetve, mindenféle örömhangokat hallatva. Közben nem is nagyon kell figyelnünk a kutyát, feltehetőleg hamar oda fog jönni megnézni, hogy mi ez a nagy boldogság, bár lehet, hogy a játékot még nem fogja figyelni, csak minket. Mi csak a játékra összpontosítsunk. Ha már a kutya a közelben van, „véletlenül” ejtsük le elé, majd mintha félnénk, hogy el akarja lopni, kezdjük el „levadászni” a játékot. Csak a játékra koncentráljuk, azt nézzük. Ha a kutya esetleg rájön, hogy mi a történet és bekapcsolódik, tettetett felháborodással méltatlankodjunk, ha elveszi és menjünk utána. Ezt a részt a kutyák nagyon élvezik, amikor náluk a zsákmány, pedig más is akarja azt. Ez számukra egy sikerélmény. Persze legyünk ügyetlenek és próbáljuk elvenni, de ne sikerüljön.  Ha a kutya nagyon rákap a játékra, akkor ellophatjuk tőle, ha hamar leteszi akkor szintén nagy látványosan vadásszuk el és tegyük is el a játékot. Fontos, hogy a kutyának mindig legyen közben sikerélménye és mindig úgy fejezzük be, hogy valamennyi érdeklődése épp lenne a tárgy után amikor mi eltesszük.

Az ingerkörnyezet figyelembevétele itt is kulcsfontosságú, otthon kezdjük el felépíteni a játékot és fokozatosan vigyük ki.

Az utóbbi idők egyik legújabb találmánya, hogy az állatot szinte szó szerint megtanítjuk játszani. Azaz klikkeljük be neki, hogy hozza be az adott dolgot és innen kezdve építsük tovább a korábban leírt játékkal az ő érdeklődését.

Ennek egy továbbfejlesztett változata, hogy ha a kutya egyébként tud már hátrálni (vagy tanítsuk meg neki gyorsan  ), akkor kössük össze, hogy egy derekunkra kötött labdát, vagy hurkát fogjon meg és azzal együtt tolasson. Én magam ezt alkalmaztam, ami egy teljesen mechanikus gyakorlat, viszont a kutyában bekapcsolta az ösztönös viselkedést és ma már szereti elvenni, megszerezni a dolgokat, ami korábban egyáltalán nem volt rá jellemző.

A zsinóros játékot, labdát különösen javaslom, sok lehetőséget biztosít a közös zsákmány-játékra. Azonban senki ne akarja rögtön húzni a zsinórt és elvárni, hogy a kutya húzzon vissza. Itt is kövessük a fokozatosság elvét.

c.) Játék a gazdával

A leggyakoribb hiányosság, amit gazdáknál látok, hogy egyáltalán nem játszanak a kutyáikkal. A közös játéknak nagyon fontos szerepe van a kutyák életében, a legtöbb dolgot játék útján tanulják meg kiskorukban és a szociális kötödésnek is fontos része. Nagyban javítja a kutyával való kapcsolatunkat, segít a kommunikáció fejlesztésében, felénk fordítja a kutya figyelmét és képes hangulatok megteremtésére. Ezekre mind szükségünk van a munka során, ezért játsszunk sokat a kutyával!

A játék lehet sokféle, kergetőzés, birkózás, elbújás, „becserkészés”, stb. A játékot bármikor kezdeményezhetjük, vagy befejezhetjük, a játék szabályait mi hozzuk. Ha a kutya bedurvul, állítsuk le a játékot és ezzel jelezzük számára, hogy „így nem játszunk.”

Ha már képesek vagyunk arra, hogy a nyugodtan a helyén fekvő kutyát lázba hozzuk néhány apró mozdulattal és egy tekintettel, akkor ezt már remekül fogjuk tudni a munka során is alkalmazni.

Az ingerkörnyezetet itt is figyelembe kell venni, otthon kezdjük el felépíteni, de fokozatosan vigyük ki a játékot a parkba is, ahol más kutyák is vannak. Itt hozzátenném, hogy aki úgy sétáltatja a kutyáját, hogy lemegy a haverokkal dumálni és a kutya el van engedve játszani közben a többi kutyával, de a gazdával semmit nem csinálnak közösen, az ne csodálkozzon, hogy a kutyája más kutyák mellett nem figyel rá. Ilyenkor is legyen időnként néhány percünk, hogy a kutyánkkal játsszunk.

Hát bíztatásul mondom, hogy az én kutyám alapból labdaőrült volt, csak éppen birtokló alkat. Egy éves munkám eredménye, hogy kb. két hete stabilan visszahordja nekem a labdát, pont oda, és le is teszi.

Szóval onnan indulva, hogy nincs meg az érdeklődés, lehet, hogy gyorsabb lesz, de nem fogja élvezni, csak jutalomért feladatnak megcsinálja. Mindenesetre az érdeklődését kell felkelteni, aztán már fogsz tudni haladni, csak sose nyomd túl, mindig jóval azelőtt fejezd be, hogy megunná. Elég egyszer túlnyomni, és máris fényéveket visszalépsz.