Mit tennétek a helyemben? Jót tettem, mégis rosszul érzem magam.
Kutyás barátaim találtak egy kutyát, de senki sem tudta hova tenni. Körbe telefonálgattam az összes menhelyi aktivista ismerősömet, és mindenki azt mondta, hogy így hirtelen esélytelen elhelyezni egy kan kutyát, mindenkinél 150-200%-os telthát van. Vagy be kell vinni az Illatos útra, vagy hazavinni, és felvetetni várólistára. Semmiképpen nem akartam ezt meglépni, mert ugye ahogy bemegy az illatosra altatnak helyette valakit, aztán két hét hét után őt is.
Hazahoztam, találtam szervezetet, aki majd tudja vállalni. Addigis elintéztük az ivartalanítást, az oltást, hogy a karantén idejét nálam tudja tölteni.
Mióta nálam van, megtanult rengeteg dolgot, kapott egy olyan előképzettséget, amivel bármilyen leendő gazdinak jelentősen könnyebb dolga lesz vele. Gőzerővel hirdetem, írok neki blogot, amit már több mint kétezren látogattak, de érdeklődés nem volt egy sem.
Közeleg az idő, amikor be tudja venni a menhely, de nekem megszakad a szívem, amiért a tutiból végül kennelbe megy.
De mivel egyetlen érdeklődő sem volt, nem merem megkockáztatni, hogy gazdihoz kerülésig ideiglenesezem, mert félek, hogy nálam ragad, és nekem állandóra sok két kutya.
Közben meg attól is tartok, hogyha bekerül a menhelyre, ott fogja leélni az életét, mert annyira kis tizenkettő-egytucat keerék kutya, hogy kicsi esélyt látok arra, hogy valaki beleszeressen.
Hol hirdessem, mit tegyek még azért, hogy gazdit találjak neki? Mardos a lelkiismeretem, rettegek a naptól mikor bezárják egy kennelbe, és én hátatfordítok neki, ő üvölt, sír, én meg otthagyom.
tényleg jót tettél, de sajnos az van, hogy rengeteg ilyen kutyus keres gazdát.
én az enyémet vemhesen fogadtam be, a meglévő 2 mellé. 8 kölyke született...
5-nek találtam megfelelő gazdát, lett volna még 2-nek, de nem adtam oda olyan körülmények közé.
így most van 6 kutyám.
most 3,5 hónaposak, annyira hozzám nőttek, hogy amikor eljött az idő, hogy elvihetnénk őket örökbefogadási napra, rájöttem, hogy nem tudnék megválni tőlük...
(még szerencse, hogy ultra kistestűek lettek...)
így az van, hogy 6 kutyám van.
a sétáltatás az egész családot igénybe veszi, autóba be 4 kutya, én bringával futtatom a 2 másikat, az erdőben kiszállás, patakban fürdés, egerészés, megint bringázás, játék, tanítás, aztán megint autóba be és bringával haza.
ez minden nap.:D
szerencsére eddig elég jól bírja a család, de kíváncsi vagyok, mikor szakad el a cérna...
minden esetre most ez van, azért mi is boldogabbak vagyunk így.
szerintem gondold át, tényleg sok-e a 2 kutya, én a 2 kutyámmal simán elbírtam, semmi gáz nem volt.:)
ha jól kijön egymással a 2 kutya és neked is a szívedhez nőtt szerintem nyugodtan befogadhatod
amúgy szerintem az hogy keverék nem jelenti azt hogy nem szerethet bele valaki :) az én kutyám is olyan korcs hogy csak na ... ő amúgy kóbor kutya volt és nekem még is ő a legszebb :) amúgy meg nagyon sokat szépült azóta hogy befogadtam :P
hát ha neked az ideiglenesezés az álmod, gondolj bele, hogy ugyanez minden kutyával lejátszódhat, ugyanígy ott ragadhatnak a nyakadon.
és ne becsüld alá ezt az egy életmentést sem!
nézd az ő szemszögéből a dolgokat...
végre van egy tuti gazdája, aki szereti, még játszótársa is a másik kutya személyében, erre megint ellökik...:(
ő sem hülye, neki sem az a lényeg, hogy legyen kajája meg fedél a feje felett...
a kutya hűségesebb az embernél.
szerintem ő már hozzád kötődik, kiválasztott téged...
innentől barbárság megtagadni a szeretetét...
a párod meg vagy megtanul együtt élni azzal, hogy "kutyab.zi" vagy, vagy nem jól választottatok társat. szerintem.
ja, és ha most belököd egy kennelbe - tehát lemondasz róla -, tökmindegy, mennyit foglalkoztál vele előtte, mire tanítottad, én a nyakamat teszem rá, hogy egy roncs lesz.
és ha adj isten talál gazdát, annak a gazdának már 20x több munkája lesz abban, hogy helyre tegye a sérült kis lelkét, mint amennyi neked volt. (és ezzel ne érts félre, nem a Te munkádat veszem semmibe, csak éreztetni akarom, hogyan működik a kutyalélek - bár gondolhatná az ember, hogy neked ezt nem kell bemutatni...)
tényleg akkora katasztrófa lenne, ha megtartanád?
vagy ha legalább azt megadnád neki, hogy amíg nem talál gazdára, addig veled marad?...
de tudod mit?
próbáld ki ezt:
gondolj rá, döntsd el, és mondd ki a kutya előtt, hogy milyen döntést akarsz meghozni.
ha valóban ezt a döntést hoztad meg, a kutya meg fogja érezni, és a viselkedése azonnal meg fog változni.
könyörögni fog neked azért, hogy megtartsd, esetleg féltékeny lesz a másik kutyára, vagy bújni fog hozzád eszelősen...
ha ezek után is kitennéd, akkor tényleg jobban jár egy másik gazdával.
manapság sajnos alábecsüljük egy kutya hűségét.:(
Ne legyél ennyire borulátó!
Melyik szervezet fogadja? lehet hogy egy szervezetnél sokkal hamarabb bele szeretnek..
Lehet bekerül nem egyedül hanem másik kettő kutya mellé egy kennelbe és tök jól lel lesznek.
De ha amúgy is idegléenesezni akrsz akkor nem lenne jobb őt végig csinálni? Kijárni vele a menhelyre aki amúgy is vállaná...és nyílt napokon villogni vele így hamarabb gazdihoz kerül?
Linkeld be a blogját szerintem sokan innen is tovább viszik a hírét.
FEl a fejjel ez az ideiglenesezés lényege, ogy lutri az egész, ugyanakkor a végén minidg megoldódnak a dolgok.
Amúgy ha most ő nem foglal el egy helyet a kennel soron lehet pont olyan kutya kapja aki lehetne a Te ideiglensed amikor ő elköltzik és akkor meg nem mindegy ki költözik és ki marad.
Ne add oda ha nem vagy benne biztos! Esetleg menjetek ki már előtte is a menhelyre és nézd meg hogyan viselkedik ha magára hagyod míg segítesz az ott dolgozóknak , ha követ mint az árnyék meg fogja sínyleni, de ha elbandázik a többi kutyával akkor engedd el...
Ne akard meg álmodni mi a jó, az élet úgyis mindig mást hoz...legvégső esetben kereshettek nagyobb albérletet és akkor könnyebb lesz.
Merre laktok én kapásból mondok 4 kiadó lakást/kis házat É és D Pest valamint d Buda
A Lelenc fogadja, majd ha átköltöztek a tanyára. Igazából ideigleneseztem már, de fajtamentőknél, és a fajtatiszta kutyát is végül csak külföldre tudták örökbeadni, 3 hónap után. Biztos te is látod, hogy a fajtatiszta spancikat se könnyű örökbeadni, nemhogy egy keverék kutyát :( Emiatt voltam vele úgy, hogy szép vagy nem szép, de keveréket nem vállalok be. Az egyik ideiglenesező ismerősöm is úgy járt, hogy 11 hónap alatt kb. nulla érdeklődő volt, végül megtartotta, és befejezte az ideiglenesezést, és én ebbe semmiképp sem szeretnék belefutni.
Költözésen gondolkodom amúgy is, de anyagilag se mindegy hány kutya van. A saját kutyám valószínűleg patellás, ahogy idősödik, néha látom, hogy nem oké a hátsó rész, és nem csípőnél, hanem térdnél. Egyelőre csak zöldkagylózunk, de ahogy öregszik (most 4 éves) úgy lesz egyre több az orvosi kezelése, és ha mellette a másik kutyát is etetni, oltatni, betegség esetén gyógyítani kell, az már olyan költség, amit nem tudnék megfizetni.
Persze, a szívem nekem is azt mondja, hogy maradjon nálam, de ha racionálisan átgondolom, akkor be kell látnom, hogy nem fog menni.
Ha kivinném biztosan követne, elég szigorú vagyok vele, úgyhogy totál beállt mögém, mint vezető mögé. mikor az állatorvosnál otthagytam ivartalanításra, akkor is üvöltött, szörnyű érzés volt rácsukni az ajtót. Eleinte azt is szarul viselte, hogy becsukom magam mögött a vécé ajtót.
Inkább azon töröm a fejem, hogy mit lehetne még tenni, hogy gazdit találjunk neki. Ma filmeztünk, megvágjuk, csinálunk neki egy jó kis reklámvideót, hátha mozgóképen könnyebb beleszeretni.
A vidi még nincs kész, de ez a blog: [link]
(na most ezzel elárultam ki vagyok:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!