Milyen volt az első kutyátok?

Egy németjuhász.

4évig volt velünk,utána elszökött,és nem jött vissza,napokig kerestük,de semmi:'(

2010.októberében szökött el:"(

nekem husky-malamut.

imádtam, de gyors és ügyes volt, mint a husky, de jellemre mint a malamut. Igazából nem is ilyen kutyát akartam, de ilyet kaptam, mert ezt találtak anyámék elsőre ingyen... Az eleje nehezen indult, 11 éves csaj voltam. Kaptam egy csomó idióta tanácsot anyámtól (akinek szintén sosem volt kutyája), amit gyerekként megfogadtam. Sikerült is elszúrni a nevelést első körben. Itt anyám kitalálta, hogy kutyaidomár (persze, malamut mellé... gratulálok). A kutyaidomár csúfos kudarcot vallott, mert a kutya természetesen nem fogadta őt el.

Aztán végül kutyaiskolában sikeresen megneveltem (már amennyire egy felnőtt malamutot lehet) 2 éves korára egész szépen sikerült betanítani, de hát póráz nélkül séta meg ilyenek esélytelenek voltak. A vége sajnos nem happy end, mert aztán anyuék kitalálták, hogy költözünk, szóval el kellett ajándékoznom. Elég rosszul érintett, a mai napig nekem van lelkiismeret furdalásom, hogy magára hagytam szegény kutyut, miközben tudom, hogy a szüleimen múlt igazából. Lehet ismerős a sztori, már kérdést is írtam ki róla régebben. Meg elég gyakran írogatok ide a szánhúzós kérdésekre.

L/20

az első, ami saját volt egy holland juhász, most 1,5 éves, soha semmi gond nem volt vele, csak mivel menhelyről hoztam, iszonyatosan sokat kellett "terápiáznom" a kis lelkét...

mára póráz nélkül, bringával sétáltatom és jön, mint egy kis angyal.:)

amúgy mindig voltak befogadott keverék kutyáink, mindig nagytestűek, amit már én is neveltem, az egy káj szuka volt, iszonyú jó kutya, csak másokkal volt vad...

most is van még egy káj kanom meg egy kopó keverékem.:)