Bolognese 3 hónapos kiskutyámat lehet-e lépcsőn vezetni? 2. emeleti lift nélküli lakásban lakunk.

Nagyon nem ajánlanám, nagy valószínűséggel köldöksérvet kaphat.

(A második emelet, az nagyon sok lépcső egy ilyen pici kutyának.)

A lépcsőzésről

A kiskutyák nagy része 7-10 hetes kor között kerül új gazdához. Az újdonsült gazdik egyik része emeletes-, másik része kertes házba viszi a kölyköt. Lépcsőkkel azonban mindenütt találkozunk. Ezek veszélyt jelentenek a kiskutyára, akkor is, ha a kertes házak teraszára felvezető kisebb nagyobb lépcsősorról van szó, még nagyobb a veszély azonban az emeletes házak végtelen lépcsősorain. És most nem elsősorban a lehetséges balesetekre gondolok, noha azok jelentősége sem elhanyagolható, amennyiben a kiskutya - veszélyérzete és térérzékelése még nem fejlődött ki kellőképpen - leugrik. Ez esetben inkább a nagyon fiatal kutya ízületeire gyakorolt károsító hatását szeretném kiemelni.

Gondoljuk csak el: a 8 hetes kölyökkutya, ha a lépcső alján, vagy bármelyik lépcsőfokon áll, a következő lépcsőfok az állát veri. Ha felágaskodik, akkor kb. a derekáig ér. Most képzeljük el azt a szituációt, amikor egy gyereknek, de akár felnőtt embernek is, olyan lépcsősorokon kellene akár csak egyetlen emelet magasságba feljutni, amelyekben minden egyes lépcsőfok derékmagasság fölé ér! Hát még ha a nyolcadikra kellene felmenni! Arra már gondolni is rossz, hogy mindezt hónapokon keresztül, naponta többször is végig kellene kínlódni.

Nos, ugyanez a helyzet áll elő, amikor a nyolchetes kiskutyától elvárjuk, hogy naponta többször is a saját lábán közlekedjen a számára irdatlan nagyságú lépcsősorokon.

Mindenesetre igen elgondolkodtató az a statisztikai adat, amely szerint a röntgenezett kutyáknál számottevően több esetben derül fény a csípőízület betegségére azok között, amelyek emeletes házakban nőnek fel, mint a kertes házban, vagy emeletes ház földszintjén élő ebeknél. Nem lehet ez másképpen a többi ízület esetében sem. Bár a csípőízületi dysplasiát elsősorban öröklött elváltozásként tartjuk számon, kialakulására a környezeti hatások lényeges befolyással lehetnek.

Azt hiszem kézenfekvő, mit kell tennünk. Használjuk a liftet. Ha pedig nincs a házban lift, akkor legalább addig ölben hordjuk fel és le a kutyust, amíg ezt testsúlya és a mi erőnk engedi. Mire "kinő" az ölünkből, addigra valamelyest erősödik csontozata is. Noha kb. féléves koráig, sőt, sokkal tovább is, még jobb lenne kímélni a folyamatos lépcsőzéstől, akkor azonban már például egy német juhászkutya vagy dobermann túl nagy ahhoz, hogy "öleb" legyen. Már azzal is sokat teszünk ízületei egészségéért, ha addig megkíméljük a lépcsőzéstől, amíg ölben bírjuk. A kellő testnagyság elérése után már nem jelenthetnek problémát a fokok. Ez addig jelent gondot, amíg derék-, esetleg állmagasságig kell kapaszkodnia, hogy leküzdje az akadályokat.

Fontoljuk meg hát alaposan ezt dolgot is, mielőtt kölyökkutyát viszünk a házhoz. Vajon hány kutyatulajdonos fejében fordult meg ez, azaz, hogy a lépcsőzés következményei mik lehetnek a kutyacsemeténél, függetlenül attól, melyik fajtához tartozik. Hiszen nem jelent ez alól kivételt egyetlen fajta sem. A kamasz, vagy felnőtt korú eb, az emberhez hasonlóan, sőt, könnyedebben fellépked a lépcsőkön, de a kölyköt kíméljük meg ettől.