Hogy érezné magát, ha új helyre kerülne, olyanhoz akit nem ismer?

Még jobb...meghalt a mama, menjen a kutyája is.

Nem mondom, h mit kívánok az ilyeneknek öregkorukra.

Ha nálunk történne ilyen, én a lehető legjobbakat biztosítva a kutyának - hogy minél gyorsabban átvészelje a gazdájának az elvesztését -, természetesen megtartanám. Ennyivel tartoznék anyukámnak vagy a párom anyukájának...

minden kutya hullajtja a szőrét és minden gazdi tud ezzel élni. mégpedig úgy hogy minden nap kikeféli a kutyája szőrét és mondjuk én magamből indulok ki de a szomszéd akinek skótjuhásza van ő miknden nap porszívózik. én 3 naponta csak.sztem nem nevezhetünk téged felelős állattartónak.

amúgymeg a kutyád nehezen dolgozná fel de ha nem akarod megfogadni a tanácsomat, mert túl sokat venne el az idődből akkor inkább add oda olyannak aki foglalkozik is vele rendesen.

jah és mit vártál egy ilyen fórumon ahol kutya a téma, majd a kutyabarátok nem fognak felháborodni egy ilyen kérdésen?!

Pár szó a pincsimentésről: Ők hozzák ki a rácsok közül a mentésre váró kutyákat, akiket a gazdijuk már nem akar vállalni. Ők szedik össze az autópálya mellől a kocsiból kidobott pincsiket. Ők vállalják az elütött kiskutya meggyógyítását és gazdijának megkeresését. Majd miután a régi gazdinak nem kell már a kutya, ők keresnek új, felelősebb gazdit. Tökéletesen értenek hozzá, hogy az előző helynél csak jobb helyre kerüljön a gondozásukban lévő kutya.

Nekem is kis méretű fajtatiszta kutyám van menhelyről. Neki is meghalt a gazdija és utána ő már nem kellett. Beteg volt, soha nem lesz már teljesen egészséges. Szomorú szemei voltak és vannak most is, ha elmegyek otthonról. Ha pedig hazaérek, akkor felragyognak a szemei minden nap. Senkinek nem adnám semmi pénzért, mert annyi szeretet kapok tőle, aminek létezéséről nem is tudtam idáig. Egyébként meg én is nagy kutyát szerettem volna, csak belenéztem az ő szemébe. Ez fontosabb volt, mint az én hiúságom. Keressetek jó gazdit a kutyának!