Aussiről szóló könyveket tudtok ajánlani?

Az aussie egy nagyon új fajta Európában, igazán csak most kezd el vele ismerkedni a kutyás társadalom. Mégis annak ellenére, hogy a kiállításoknak csak 2000 óta teljes jogú tagja, elmondható az, hogy szinte berobbant a show világba, és nagyon gyorsan vált rendkívül népszerűvé. Ennek talán okaként megnevezhető az, hogy amellett, hogy rendkívül dekoratív, és két mintázatban hasonló példányt találni is nehéz, nagyon intelligens, és kevés olyan területe van a kutyákkal való munkának és sportnak, ahol ne lenne használható.

Az aussie az igazi „tömör gyönyör” jelzővel illethető leginkább, közepes méretű kutya, átlagban 51-56 cm közötti, de ehhez a mérethez 25-30 kg tartozik, valamint elképesztő izomzat és mérsékelten vastag csontok.

Az aussie mozgása magával ragadó, ami igazán a farkatlan példányoknál érvényesül teljes mértékben. Térölelő, harmonikus mozgása van, végtagjai párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Mikor gyorsabb sebességre kapcsol, a mellső és a hátulsó mancsok közelítenek a test középső súlypontvonalához, miközben a hát egyenes marad.

Arckifejezése nagyon kedves. Szemei enyhén mandulavágásúak, lehetnek barnák (sötéttől a világosig), kékek, vagy ezek kombinációja (márványozott, felemás).

Fülei háromszögletűek, nem túl nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben előre fordulnak vagy oldalra, mint egy rózsafül.

Orra és az ajkak feketén pigmentáltak, a vörös, valamint a red-merle példányoknál ez barna. A merle kutyáknál megengedett a nem teljes pigmentáció (egyéves kor után ez max 25% lehet). Harapása ollóharapás (tétharapás is megengedett).

A koponya hossza megegyezik a szélességével, a koponyatető enyhén ívelt vagy sima. A stop mérsékelt, de jól látható.

Háta egyenes, erőteljes és vízszintes a martól a csípőig, fara mérsékelten csapott. Mellkasa nem széles, de mély, nem hordóalakú és nem lapos, bordái jól íveltek és hosszúak.

Már említést tettem az aussie különleges színezetére, amihez egy nagyon különleges időjárásálló, közepesen hosszú szőrzet is tartozik. Az aussie szőre mérsékelten hosszú és közepesen vastag, lehet hullámos vagy egyenes. Fejen egészen sima. Törzsén a szőr forma követő, enyhe gallérja van és a mellső lábakon zászlókat visel.

Legjellegzetesebb pontja, az ami, hiányzik, tehát a farok. Az aussie farka lehet természetesen csonka vagy vágott. Vannak hosszúfarkú példányok is (ilyen esetben kiállításon jobb, ha a farok nem törött).

A már sokat emlegetett színei: black tri color (fekete, cser és fehér jegyekkel), blue merle ( ezüstös alapon feketével melírozott, cser és fehér jegyekkel), red tri color (sötétebb vörös, cser jegyekkel, valamint fehérrel), red merle (világosabb vörös alapon sötét melír, cser és fehér jegyekkel), ezek a színek mind elfogadhatók cser jegy vagy fehér jegy nélkül is.

Fajta történelme nagy vonalakban:

Az ausztrál juhászkutya neve igazán megtévesztő lehet, hisz valójában nem sok köze van Ausztráliához. A fajta őshazája az USA.

Az aussie egy nagyon fiatalfajta, a története is elég rövidnek mondható és meglehetősen homályos.

Annyit azonban készpénznek vehetünk, hogy a fajta kezdetei a 19. századig nyúlnak vissza és az európai, latin amerikai, és ausztrál pásztorkutyák játszottak szerepet kialakulásában.

A 19. században sok európai érkezett a Keleti Partra kutyáikkal együtt. Az itteni klíma hasonlít Spanyolország északi területeihez és Franciaországhoz. Ez nagyon kedvező volt nekik és kutyáiknak is. Ezek a telepesek elsősorban a baszk területekről érkeztek, és az ő kutyáikat lehet tekinteni az aussie tenyésztés alapjának.

Mikor 1848-ban kitört az aranyláz, a telepesek a Keleti Partról elindultak Amerika Nyugati partja felé, és vitték magukkal kutyáikat is. Ezek a kutyák nehezen viselték a Kaliforniai meleget és a száraz éghajlatot.

A Nyugati Partra azonban máshonnan is érkeztek emberek, Latin Amerikából és Ausztráliából is többek között. Az ő juhászkutyáikkal, valamint feltehetően az angol pásztorkutyákkal is, keveredve alakult ki az aussie maira jobban hasonlító alakja.

Az aussie remek munkakutyának bizonyult, és akkoriban elsősorban emiatt tenyésztették őket, a marhacsordák terelése volt az elsődleges feladatuk.

Még az amerikai őslakosok is nagy megbecsüléssel adóztak a „szellem szemű” kutyáknak, és úgy gondolták, hogy szerencsétlenséget hozna, ha bántanák őket és gazdáikat.

Az aussie nevére is vannak elméletek, de a legvalószínűbb talán az, hogy az ausztrál pásztorkutyák blue merle színe miatt minden ilyen színű kutyát ausztrál pásztorkutyának neveztek, és ez a név rajta ragadt a fajta egészén.

Igazán megbecsülté a nagyközönség számára, viszont nem csak rendkívüli munkaképessége miatt vált, hanem dekoratív, bohókás külleme; ez tette őket az Amerikában nagyon népszerű lovas rodeók sztárjává is. Az aussie tarkabarka színeire felfigyelt a közönség, és hamar megjelentek filmekben, tévés műsorokban is.

Az aussie legfőbb küllemi adottságára, tehát arra, hogy nincs farka, többféle magyarázat van. Nagyon valószínű, és talán az igazsághoz az állhat legközelebb, hogy a marhaterelő kutyáknak a farka könnyen megsérülhetett, és ezért a vágás egyszerűbbnek tűnt.

Az első nagy klub 1957-ben alakult (ASCA), a standardot 1967-ben fogadták el, a regisztert pedig 1980-ban vonták össze a több kisebb klubtól. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) 1992-ben fogadta el a fajtát, és megalakult az AKC-n belüli hivatalos klub az USASA.

Amerikából 1985-ben érkezett Angliába a fajta. A Kennel Klub 1995-ben vette fel az Import regiszterbe, és adott a fajtának ideiglenes standardot, majd 2000 januárjában lett a Kennel Club teljes jogú tagja.

Tulajdonságai: Nagyon játékos, agilis, apportos. A legtöbb kutyás sportra alkalmas.

Kiegyensúlyozott kutya. Idegenekkel eleinte tartózkodó lehet. Soha nem gyáva, félénk vagy agresszív.

Nagyon energikus, munkakedve letörhetetlen, de nem hiperaktív, és az esetek többségében tudja, hogyha nyugton kell maradnia.

Képezhetőség: Intelligens, jól képezhető, viszont önálló akarata van, és sokszor a saját feje után megy.

Dominancia: Ez egyedenként nagyon változó, de hajlamos lehet dominanciára. Ilyen irányú törekvéseit jobb minél hamarabb letörni.

Viszonyulása kutyákhoz és más állatokhoz: Rendkívül jó az alkalmazkodóképessége. A többi kutyával barátságos, de energiájával a nyugodt kutyákat néha idegesítheti.

Háziállatokkal jól kijön.

Szőrzet: Közepesen hosszú, kétrétegű és időjárást jól álló szőre van. Puhább aljszőr, keményebb fedőszőr. Könnyen karbantartható, öntisztuló, a piszok kipereg belőle és nem gubancolódik.

Tartás: Bárhol tartható, ha eleget van mozgatva, és nem hagyják napi 8 órára bezárva egy lakásban vagy kertben, mert hamar elkezd unatkozni.

Szűrések: CEA/PRA/KAT, HSF4, MDR1, HD, ED