Fogadnál be keverék, kóbor kutyát?

Igen, csak mentett kutyáim vannak, utcáról, menhelyről, gonosz gazdiktól. Sokak szerint kiszámíthatatlanok, hogy mi lesz belőlük. Szerintem nem, mi tesszük őket azzá. Az első, sok évvel ezelőtt, utcáról befogadott kutyám esetével élnék. Sovány volt, és rettenetesen rémült. Én meg sajnáltam, és a lehető legtöbb szeretet próbáltam neki adni, kárpótolva ezzel, azért, ami történt. Nyilvánvaló volt, hogy verték is, és nem csak kézzel. Minden félelemből történő agressziót elnéztem neki, hisz persze, hogy ilyen, mert fél, mert bántották. Ennek az eredménye az lett, hogy lett egy kiszámíthatatlan, domináns, kapkodó, ugatós kutyám, akit el kellett zárni, ha idegen jött hozzánk, és nem mehetett más kutyák közelébe. Évekig tehetetlenül néztem, és nem értettem, hogy miért nem tudja levetkőzni a félelmeit, hisz hét éve velem van, soha senki nem bántotta az óta. Néhány hónapja jöttem rá, hogy bizony én vagyok az, aki nem tud tovább lépni, én ragaszkodok görcsösen a múlthoz, én sajnálom még mindig. Próbáltam gondolatban két külön kutyaként tekinteni rá. Az egyik, akit megvertek, majd kidobtak, a másik, aki itt hever a lábamnál, és azt szeretném, hogy a legkiválóbb családi kutya legyen. És láss csodát, az lett! Nevelés címszóval mindig is rászóltam, ha rosszat csinált, de amikor fülét-farkát behúzta rögtön jött a sajnálat, hogy jaj szegény, milyen gonosz vagyok vele. Az én hozzá állásom, az én érzéseim nem hagyták őt sem tovább lépni. Nemrég egy iskolányi gyereknek tartottunk bemutatót, aminek a végén kapott tőlük egy hatalmas simit. Az elégedett pofikáját nézve, az maga volt a beteljesülés.

Mindegy, hogy ezek a kutyák milyen szörnyűségeken mentek át, nem szabad, hogy ez határozza meg az érzéseinket.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:47

Nagyon jó volt olvasni, amit írtál!

A fajtatiszta kutyákról nekem mindig a királyi házak jutnak eszembe. Betegesen ragaszkodtak ahhoz, hogy csak családon belül házasodjanak, hogy megmaradjon a "tiszta vér", aztán azon kapták magukat, hogy a vérzékenységtől kezdve az idegbajon át mindenféle bajuk volt, és csupa selejt király született.

A kutyákkal is szerintem így van. A természet nem szereti ezt a fajta görcsös alfajon belül maradást. Nézd meg az angolokat, akik évszázadokon keresztül csak a szigeten belül, beltenyészetben szaporodtak, hogy hogy néznek ki. Nem választanék angol nőt, az biztos.

Szóval az én szememben semmi különbség egy fajtatiszta és egy keverék kutya között. Nekem teljsen mindegy Sőt, általában azt látom, hogy a keverékek jóval életerősebbek, fürgébbek.

Nem fogadnék be, mert céljaim vannak a kutyákkal amikre a keverék (és több fajta is) alkalmatlan. Most akkor én rossz vagyok?

Nem lenne keverék kutyám mert beleszerettem egy kinézetbe, egy viselkedésbe, ami egy adott fajtához tartozik. Most komolyan ezért le kéne nézni? Te például, hogy választasz párt? Azt választod akit megsajnálsz, vagy azt aki külsőleg és belsőleg megfelel? Miért bűn ha valakinek nem a keverék tetszik? Szerintem ez a beszűkült gondolkodásmód! Te is ugyanúgy különbnek gondolod a saját kutyád mint bárki más. Mindenkinek olyan kutyája legyen amilyenre vágyik és aki illik hozzá.

Igen terelés is a céljaim között van, és a kiállítás, és a tenyésztés, és az őrző-védő (most ne mondd nekem egy hogy egy erre a célra kitenyésztett kutya nem jobb mint egy ki tudja milyen bántásokat elszenvedett menhelyi) és a munkaverseny ( tk kell hozzá) és lényegében bármilyen sport, a cél az hogy minnél sikeresebbek legyünk. Sok magasabb szintű versenyen nem szerepelhetnek keverék kutyák tekintve, hogy az FCI szervezi ami a fajták szervezete. Szerintem is fura de ez van. És igenis, erre nem a keverék kutyák a legjobbak.

Az emberek pedig különbözőek. Miért bűn ha valakinek a kinézet is fontos? Azért mert neked nem annyira az (biztos hogy számít, olyan nincs akinek mindegy), még jelenti azt, hogy senki másnak sem. Én pedig azt hiszem felelős vagyok ha nem veszek magamhoz olyan állatot aki nem tetszik, csak mert segítségre szorul, mert akkor egyikünk sem lesz boldog.

Az emberek bunkók vagy nem, ennek semmi köze ahhoz hogy milyen kutyájuk van. Ha a fajtájával felvágnak akkor minden másban is ilyenek. Tehát butaság ezt arra fogni, hogy fajtatiszta kutyájuk van, és utálni a fajtatisztákat.

Ja és teszem hozzá hiába van fajtatisztám szinte minden nap beszólnak, kiröhögnek miatta pedig teljesen átlagos. Mégis kitartok a fajta mellett. Persze, biztos felvágásból vettem. :)

Amúgy pedig az nem zavar titeket, hogy magatokat sokkal nagyobb állatbarátnak állítjátok be, de közben szídjátok a fajtatisztákat, pedig ők is kutyák? Ha igazi állatbarátok lennltek (azt már nem is írom, hogy hozzértők mert baromi nagy tévhiteket olvastam itt is) akkor mindegyikről jó véleményetek lenne. Én szeretek minden kutyát, csak épp nem szeretnék mindegyiknek a gazdája lenni. Felhívnám a figyelmet arra is hogy segíteni nem csak befogadással lehet.