Szereted azt az időt, amikor egy kutya kölyök?

nagyon édes volt a kiskutyám, amikor nem sírta át az egész éjszakát és nem fosott meg hányt össze mindent a menhelyről elhozva az új kajára való átszokás miatt.

ez kb 1-2 hét volt, utána jó volt minden :)

Az én kutyám is cuki volt, meg aranyos, de most azért sokkal békésebben élünk, mint akkor:D

Azt hittem a guta megüt, mikor olyan 4-5 hónapos korában vettem neki egy Kong labdát (rohadt kemény gumiból van) ő meg éjszaka felkelt, elrohant a labdájáért, felugrott az ágyra, és az arcomba vágta. Meg amikor harapott, mert azt hitte vicces, meg amikor belefetrengett minden (szó szerint értsd) szarba, és nem hallgatott még rám teljesen, és beleesett a patakba...

Hát na, egy embergyerekkel se könnyű az élet, ugyanígy egy kölyökkutyával sem. Persze, édes kis gombócok, de mi 4 és fél év után már szinte olvasunk egymás gondolataiban.

Amikor kicsi volt a kutyám, már nagyon vártam, hogy vége legyen a fogváltásnak, legyen maximálisan szobatiszta, sikerüljön vele megértetni és betartatni a szabályokat, ne kelljen mindent magasra pakolni miatta. Aztán szépen elmúltak a problémák (mellesleg nagyon sokat küzdöttem vele, mire eljutottunk idáig). Már sokkal jobban megbízom benne, nyugodtabb és kezelhetőbb lett.

De amikor látok egy kölyköt, akkor azt kívánom, bár nekem is lenne egy, mert imádom azt a korszakot, amikor a kis szőrpamacs csetlik-botlik a fűben, mindent megvizsgál, tanulja a dolgokat, és főleg, amikor az alapokat taníthatom neki. Plusz nagyon jó látni, ahogy kibontakozik a személyisége. Amikor mosolyogva mesélem másoknak, hogy mit talált ki már megint. Szóval én nagyon szeretem azt a korszakot, még a bosszúságokkal együtt is.