2 kutyánál h kell alkalmazni a falkából való kizárást ha csak az 1-iket akarjuk kizárni és ha mindakettőt?

Én úgy csinálom, hogyha mosolyszünetet tartok az egyik kutyával, akkor direkt látványosan jól érzem magam a másikkal, és azt amelyikre haragszom elzavarom a közelünkből is. Az egyik kutyám mániás labdás, direkt úgy labdázom a másikkal, hogy minél erősebb legyen a jönni akarása, de nem engedem a közelünkbe. Nem pofázok, vagy kiabálok, csak csúnyán nézek fenyegetően morgok, és ha nem veszi a lapot akkor feszes szemkontaktus kíséretében elindulok felé.

Nekem ez a levegőnek nézzük módszer mindig is hülyeségnek tűnt, pláne ha több kutyája van az embernek. Jól eljátszanak ők egymással is attól, hogy te levegőnek nézed az egyiket, nem fogja hirtelen rosszul érezni magát. De ha minden alkalommal perifériára zavarom, kimorgom, és ellenségesen viselkedek vele, az igazán rosszul esik neki.

És nálunk olyankor nincs más kutyákkal játszós séta se, maximum úgy, hogy amelyik büntiben van azt kizavarom, a park legszélére, és nem engedem játszani, szépen végig nézi amíg a többi kutya kijátssza magát, aztán hazamegyünk. Nem kérem és nem is fogom meg, csak biccentek, hogy indulás van, és megengedem, hogy velem tartson.

FALKÁBÓL KIZÁRÁS: A legnagyobb büntetés egy kutya számára a kiközösítés a falkájából. Ez lehet rövid időn át alkalmazva a büntetés egyik formája kisebb rosszaságok esetén, viszont komolyabb problémák felvetődésénél (pl. emberharapás, erős agresszió, állandó morgás...) ez a megoldás a leghatásosabb.

MIÉRT? Egy farkasokból álló falka megfigyelése közben azt észlelhetjük, hogy ha olyan vezető áll a falka élén, akit a tagok nem tartanak megfelelőnek (mint jelen esetben mi a kutyánkat), ugyanezt az eljárást alkalmazzák vele szemben. Ugyanúgy együtt vonulhat a falkával; ha jut élelem, ugyanúgy ehet ő is, azonban nem kommunikálnak, nem játszanak vele – szó szerint kiközösítik őt, míg rá nem jön, hogy hol van a helye a rangsorban. Így kell nekünk is eljárnunk.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kizárás ideje nagyon változó lehet a probléma fajtájától és mélységétől függően. Agresszió esetén minimum 1 hetes időtartammal kell számolnunk, és az elért hatástól függően kell továbblépnünk, illetve folytatnunk a kizárást. Sohase hagyjuk abba a kizárást az első pozitív változás észlelésekor, mert könnyen mélyebbre eshetünk vissza! Komolyabb problémák esetén legkevesebb az 1 hetes időtartamot tartsuk be – áldozzuk fel ezt az időt annak érdekében, hogy cserébe hosszú éveken át gond nélkül élhessünk együtt kutyánkkal.

A kizárás azt jelenti, hogy semmiféle módon nem kommunikálunk, nem lépünk kapcsolatba a kutyánkkal. Mintha nem is létezne: nem szólunk hozzá, nem nézünk rá, nem nyúlunk hozzá és nem is büntetjük. Ha ugrál, ugat, akkor elfordulunk, ellépünk tőle. Ebben az időben nem használunk parancsszavakat sem. A sétáltatás csak pórázon történik, mindennemű kommunikációtól mentesen. A kutyát nem hívjuk magunkhoz, hanem egyszerűen odalépünk hozzá, rácsatoljuk a pórázt, az ajtóban egyetlen szó nélkül, a póráz segítségével hátrahúzzuk, kilépünk előtte, és elindulunk. Figyeljük meg, hogy ő melyik irányba menne – mi épp az ellenkező irányba induljunk, de mindezt szótlanul tegyük. Ne engedjük, hogy feszítse a pórázt. Az etetés a fent leírtak szerint történjen, és az is egyetlen szó nélkül.

A kutyánk gyakran bevet különféle módszereket, hogy valamilyen módon mégis kivívja a figyelmünket: ilyenkor szokott előfordulni a hosszas ugatás, vonyítás, az ugrálás, a bepisilés, dolgok szétrágása, érzelmi zsarolás... Erőt kell vennünk magunkon, és "lenyelni" kutyánk viselkedését, rendbe hozni az általa megrongált dolgokat, és rá sem nézni, mintha a virág magától esett volna le, vagy a pisi a szőnyegre az égből hullott volna. Ne feledjük: a negatív reakció is reakció! És a kutyánk éppen erre vár! Ha rajtakapjuk, amint ilyesmit csinál, az egyetlen lehetséges módja a fegyelmezésnek a kaviccsal töltött műanyag flakon vagy egy 10-20 l-es üres műanyag kanna használata. A flakont, kannát a kutya nem tudja összekötni az emberrel, így nem törjük meg a kizárást, ám mégis elérjük, hogy ne "érje meg" neki egész éjszaka tombolni, vagy lerántani a függönyt... Ilyenkor ne engedjük házat, kertet őrizni, mi magunk nézzük meg mindig, ha kutyánk történést jelez, hisz a falkavezér dolga a falka fő védelme, a kutyát palackkal vagy kannával zavarjuk el. Ha mi otthon vagyunk, kutyánk csak jelezheti az idegent – innentől a mi dolgunk az intézkedés; neki nem feladata egész nap megállás nélkül csaholni.

A kizárást az egész családnak be kell tartania!! Mielőtt nekikezdenénk, üljünk le, beszéljük át közösen, és ha belevágunk, csináljuk is végig. Ha csupán a család néhány tagja zárja ki a kutyát és a többiek ugyanúgy szeretgetik, akkor nemhogy nem érünk el eredményt, még ronthatunk is a helyzeten, mivel összezavarjuk a kutyát, és nem tudhatjuk, ez végül milyen reakciót vált ki belőle.

A kizárás végén (amikor letelik az 1 hét, vagy határozott változás áll be a kutya viselkedésben) sose ugorjunk egyből a kutyánk nyakába, hogy "végre hozzád szólhatok!", hanem fokozatosan kezdjünk újra foglalkozni vele. Első alkalommal, miután hazaértünk, még legalább fél óráig ne vegyünk róla tudomást, majd ezután hívjuk magunkhoz. Először csak a parancsszavak kerüljenek elő, a dicséret, a simogatás csakis a jól teljesített feladat után jár. A játékkal még várjunk pár napot, és akkor is csak a fent leírt módon tegyük.

A kizárás akkor a leghatásosabb, ha minden kutyát kizársz egyszerre.

Egy kutya kizárását csak akkor javaslom, ha van olyan összhangban veled, hogy Ő is ki tudja zárni a másik kutyát, nem foglalkozik, játszik vele a kizárás ideje alatt.

Kizárás alatt az lenne a lényeg, hogy semmilyen módon nem kommunikálunk a kutyával, mert a negatív reakció is reakció. Séta szó nélkül, kizárólag pórázon; játék, munka semmi; ha rombol akkor sem reagálok, csak eltakarítok; fegyelmezés pedig csak kanáával, mert akkor nincs közvetlen kapcsolat a gazdival.

De kinek mi válik be, azt alkalmazza...