Melyik kutya fajta illik hozzám? (Akinek elege van ezekből a kérdésekből, kérem, ne olvassa tovább! )

Tudom, hogy már az idegeitekre mennek az ilyenfajta kérdések, így kérem, hogy csak azok olvassanak tovább, akiknek van türelmük értelmes választ adni. Akik csak leh@lyéznének, meg, hogy mért itt kérek tanácsot, azok inkább ne is olvassák tovább. Köszönöm!

Szeretnék sportolni vele, pl.: Agillity, flyball, frizbi, de az sem baj, ha egy kicsit lustább fajta, akkor marad a séta meg a kerékpár melletti futás. Nagy (vagy óriás) termetű kutya, esetleg közepesnél egy kicsit nagyobb. Sok időm van rá, kb. 2-3órától az egész napom az övé. Be tudnák iktatni egy kora reggeli sétát/futást is. Lehetőleg nagy vagy közepes mozgásigényű, de azért ne annyira, hogy szétszedje a házat, ha egy nap valami miatt nem tudok foglalkozni vele. Szőre közepes legyen inkább, vagy félhosszú, de ha a többi szempont stimmel lehet rövid szőrű is. Olyan kutyát szeretnék, amelyik hűséges a gazdájához, az idegenekkel bizalmatlan, de az is elég, ha megérzi a veszélyt, és veszély esetén védelmez. Lehetőleg egy gazdás kutya, ami azért elfogadja a család többi tagját is, de mégsem az ő kutyájuk… Lehetőleg legyen apportos, bár ez nem fontos szempont. Legyen könnyen tanítható, szófogadó fajta, talán ez az egyik legfontosabb szempont. Nagy házban élek, nagy telekkel, amin kirohangálhatja magát (persze a séták és az egyéb feladatok mellett), de mégis a házban aludna, és bejöhetne, amikor kedve van, de amikor akar, kimehet. Tetszenek az olyan fajták, amikor hasonlítanak egy nagy mackóra, de a „férfiasabb” kinézetű kutyák is tetszenek. Az olyan fajták azonban nem, amiknek ráncos a bőre, vagy nagyon laza, és az orruk nagyon rövid. Lehetőleg ne legyen túl sok gyakori betegsége, bár tudom, hogy a nagyobb testű fajtáknál sok az örökletes betegség. Ne legyen túlságosan domináns, bár az előző kutyám az volt, és vele boldogultam (szegénykém :’( ), de azért inkább ne legyen az. Mint kiderül nem az első kutyám lenne. Bár eddig még csak egy kutyám volt, szinte az összes kutyás ismerősömhöz rendszeresen lejárok, és be szoktam segíteni azoknak is, akiknek valamiért nincs elég idejük a kutyákra.

Kutyabolond vagyok, és akkor még szépen fogalmaztam. Minden kutyáról szóló műsort megnézek, és minden újságot, magazint elolvasok, aminek valami köz is van a kutyákhoz, és csak azért, mert imádom ezeket az állatokat. Rengeteg kutyás könyvet olvastam el (többször is :P), és van is egy pár fajta, amik szerintem passzolnának hozzám.

Az egyik jelöltem a landseer (egyfajta fekete-fehér newfounlandi), teljes mértékben megfelel az elvárásaimnak (bár kutyássportolni vele nem nagyon lehet), a másik a pireneusi hegyikutya, vele az a gondom, hogy nem kívánkozik be a lakásba (ugyan van kert) és én szeretném, ha a kutya a közelemben lenne, és a közelemben aludhatna. A másik gond, hogy úgy tudom, ez egy elég domináns fajta. Ami viszont inkább mellette van, az az, hogy nem szíveli az idegeneket.

Most azért „ragaszkodom” a fajtatiszta kutyákhoz, mert nekik tudni lehet, milyenek lesznek felnőttként (felnőtt kutyát nem akarok választani), és a fajtatisztákról tudni fogom, hogy milyenek a tulajdonságaik. Már volt egy keverék kutyám, és nem igazán arra számítottam, ami lett belőle. Mondjuk ebben azok is ludasok voltak, akik félreinformáltak a kutyával kapcsolatban, pedig nem is igazán kölyökként került hozzánk. Domináns lett, és nem akart nagyon tanulni, továbbá a méretét se akkorára becsülték… Na mindegy, ennek ellenére, ő is remek társ volt, szerettem, egy kis mókamester volt, minden lehetséges dolgot kipróbált, hogy ne kelljen szót fogadnia…

Azokon a fajtákon kívül, amiket felsorolta, nyugodtam írhattok még, csak indokoljátok is meg, hogy mért éppen az a fajta.