Kutyavásárlásnál legyen a garancia belefoglalva a szerződésbe?

A szerzôdés tartalmazza, h milyen célra veszed a kutyát, és a tenyésztô vállalja h az a kutya az adott feladatra alkalmas lesz. Tehát ne legyen az h elad neked egy csúnyácska kutyust kiállítási minôségû áron. Legyen benne az úm. szankció is: a mi van ha nem alkalmas eshetôségre nézve - pénzvisszafizetés, új kiskutya stb.

Eü. garancia jó ha benne van, de azt jó ha tudod, h ez sosem lehet 100% - mivel a biológia és a természet bármit produkálhat.

De attól még vegyétek bele h a felmenôknek ez+ez+ez a genetikai szûrésük van. Ha ezek ellenére mégis kijön valami örökletes betegség akkor a tenyésztô vállja h a, ad egy új kiskutyát, b, visszafizet x összeget stb. Ám emellett benne kell lennie h te is vállalod h nem terheled túl 1 éves koráig, esetleg leírjátok h milyen táppal eteted majd, 1.5 évesen megcsináltatod a szûréseket - és a garancia csak ezen feltételek betartása mellett érvényes.

Szerintem ezek a legfontosabbak.

A Ptk. szerint szavatosság mindenképp van az élő állatra. Akkor is, ha ez konkrétan nincs benne a szerződésben.

[link]

Ha jól értelmezem ez a jogszabály 2 évet ír.

Én mindenképpen írnék szerzôdést ezen felül is, amiben benne van minden.

Egy küllemre tenyésztô tenyésztônek pedig szerintem pont h a küllemre kellene garanciát vállania. Ne azt modnom, h mondja meg a kiskutyáról és adja írásba h világgyôztes lesz az a kölyök, de a felmenôkbôl és az adott párosításból tudnia kell h milyen adottságú kutya születhet. A vevôk is azért választanak adott kantól kölyköt vagy adott párosításból mert attól ezt meg azt várják GENETIKAILAG.

De itt egy nagyon korrekt tenyésztô példája:

[link]

Jah, csak ezzel kb azt mondod h a körültekintő tenyésztésnek nincs értelme, a szelekció felesleges és kár is bármilyen szűrés, szempont, pár választás stb.

Csak az élet nem ezt mutatja.

Mindig vannak kivételek. Mindig van olyan valaki mellényúl. De az nagyáltalánosságban elmondható, ha mondjuk én egy jól dolgozó border colliet akarok venni, akkor nem egy kiállítási kennelből választok a szebbnél szebb bambuli showkutya közül, hanem egy jófajta, birkák mellett dolgozó kennelből. És pont a genetika miatt.

Nem, egyáltalán nem azt mondtam. DE! Egy csak munkavonalú tenyészetből sem biztos, hogy a 10-es alomból mind a 10 kiskutya maximálisan alkalmas lesz arra a célra, amire szeretnék. Vegyük akkor a colliet. Jó fej a kiskutya, pörög, barátságos, foga, szőre tökéletes, de az első ösztönpróbán megijed a birkától. Mert a szüleivel terelnek, de nem abban a környezetben nevelkedik, igy kiskorában még nem találkozott birkával.

Egy másik példa: ö.v. fajta. Sznitén gyönyörű, az alomban jól viselkedik, idegenekkel barátságos, később kiderül, hogy lövésfélő, vagy nem fog.

Egy harmadik példa. Kiállitásra vesz. A kiskutya testre tökéletes, fej, gyönyörű, fogazat rendben. Aztán 4-5 hónaposan elkezd nyulni. Hosszú, laza lesz a háta, világos lesz a szemszine stb. Nagyon nagy szerepe van a tenyésztésnek, egy szóval sem mondtam, hogy nem. De azt, hogy az az adott kiskutya a későbbi céljainknak maximálisan meg fog felelni, ezt 100 %-osan a tenyésztő sem tudja garantálni.

Az ösztönpróbát azért hívják annak mert az genetikailag benne van a kutyában, azt örökli, az nem egy tanult viselkedés, hanem ahogy a nevében is benne van ösztönös. Ilyenkor azt mutatja meg egy kutya h vannak alapok amire lehet építkezni. Ugyanez a helyzet a vadászkutyáknál a képességvizsgával. Nem tanult dolgokat kell bemutatniuk - tehát nem egy jelöléses elhozást, nem egy vércsapát stb. csupán annyit h az adott egyed képes-e használni az orrát, fél-e a lövéstől, víztől, hogy veszi szájába a vadat. Ha ezeken egy kutya megbukik, akkor a fajtájának nem jeles képviselője ő, így továbbtenyésztésre alkalmatlan, mivel hordozza ezeket az ÖRÖKLETES tulajdonságokat. Ha ez nem így lenne akkor mindenki elmehetne a sunyiba, mert az egész tenyésztés lutri lenne. De ez nem így van. Számtalan munkaalmot tudok neked mutatni ahol a kiskutyák egytől-egyig ugyanúgy mint a szüleik. Biztos van eltérés a munkájukban de egy ponton túl nem lehet megállapítani h az tanultakból származik-e. Épp ezért releváns mérce az ösztönpróba, képességvizsga.

Küllemben annyira nem vagyok otthon egyik fajtánál sem, de gondolom nem véletlen h bizonyos egyedeket direkt azért használnak fedeztetésnél h kijavítson egyes hibákat, pl. laza hátat. Minden megszülető kölyökben van egy "alap kód" h milyen paraméterei lesznek ha megnő - ezeket az őseitől hozza. Küllemnél sokkal könnyebb rontani ezen a kódon pl. etetéssel, túl kevés, túl sok mozgatással. De az h milyen stopja, milyen fülei, milyen állása stb-je lesz egy kutyának a felmenői határozzák meg. Nem véletlen h sok kutyáról ránézésre meg lehet állapítani h kitől van.

Ha ezek nem így lennének akkor soha nem alakult volna ki ennyi fajta ennyire speciális feladatokra és ennyire kiforrottan. Akkor az egész tenyésztés szerencse kérdése lenne - így csak egy kis része az, mert sok dolgot szelekcióval lehet irányítani, ráadásul viszonylag gyorsan (mivel 3-4 generáció alatt már látványos változások mennek végbe ha tudatosan szelektál az ember).