Kinek és hogyan, milyen körülmények között halt meg a kutyusa?

Nagyon sajnálom a kutyádat! :( De ha nem tudjátok biztosítani a nevelést és a kerítést és az odafigyelést (hát nyitva volt a kapu) akkor nem kéne még, hoyg kutyátok legyen, hiszen te is szereted nem? Akkor meg jót akarsz neki... Én nem tudnám csak így kimondani, hogy hát egyik kutyánk sem halt meg természetes móson még... Egy kerítést igenis meg lehet csinálni, és a kutyát sosem késő nevelni. Az meg, hogy nagyon kedves, nem engedmény arra, hogy kijárhasson.

Az én Mudimat (nyolc éves) megtmáadta egy termetes kan rottweiler, ő meg nem tudott elfutni meg nem volt időm elengedni az elposztós pórázról. Elkapta a derekánál, akkora szája volt, hogy át tudta fogni az egész hátát. Ha másik Mudim, aki a póráz másik végére volt kötve, nem esik a nyakának, akkor kinyírta volna. De így sikewrült elengednem. A második Mudim pedig nekiment a 12 kilójával a rotinak addig én arébb tudtam vinni az első kutyám. Két nagy seb lett az oldalán, de 3 hét alatt begyógyult a másikon egy karcolás sem. Még szerencse, hogy nem a picit, a harmadikat kapta el, mert az széttépte volna...

Megjegyzem mi sétáltunk, volt póráz, a kutyák maximálisan behívhatók. Az utcán nem égett a lámpa, gazda sehol, a kutya meg az árnyékban állt és meg sem mukkant amíg oda nem értünk az orra elé. Sosem rakok rájuk pórázt, most nem tudom miért tettem, de simán elfuthattak volna ha szabadon vannak. Egyébként meg az a kutya mindenkire rátámadt már aki szintén kutyából van, rég el kellett volna vitetni, csak senki nem meri... Na szerencse, hogy az én kutyám nem halt meg ( erős mudi :D). De családikutya halt már meg kullancs miatt (a sebesült kutyám az is túlélte egyszer), végelgyengülésben a másik, 15 éve egyet elütöttek (nem az úton, behajtottak a rétre!).

Ez borzasztó!:(((

15 éves lány vagyok, fél éve halt meg a 14 éves kutyám.

Vele nőttem fel...vak volt már,lyme kóros is volt,ezért nagyon fájtak az izületei, sokszor megjósolták neki,hogy hetek vannak hátra(Még kis korában), és még is ilyen sokáig élt.

Beteg voltam,otthon maradtam és aludtam.Senki nem volt rajtam kívűl a házban.Augusztus volt,még meleg idő, nyitva volt az ablakom.

Egyszerre csak arra kelek,hogy vagy 8-10 légy repked a szobámba.Lefújtam őket légyölő spray-vel, és visszalaudtam.Később lementem a kutyámhoz, hogy cseérljek neki vizet.Ott fkeüdt az egyik tujánk alatt, a teste tele volt darazsakkal és döglegyekkel...már több mint egy órája halott lehetett,mert hulla merev volt...

Rögtön elkezdtem sírni,nem tudtam,hogy mitévő legyek,de meg sme tudtam fogni a sok légytől,így hát őt is lefújtam,majd belehúztam egy szemeteszsákba (ilyen barna papírba), többe is, bár nem tudom hogy,mert a végtagjaimat nem éreztem,nem fogtam fel,hogy mi van.

Tíz percen belül megérkezett anyukám,és csak azt látta, hogy a kertben ülök egy szál pólóban egy szemeteszsák mellett.

Amikor mondtam,hogy mi történt,ő is rögtön sírásba kezdett.

Amikor siekrült abba hagynom a sírást,kerestem egy állathamvasztót.

Kihívtuk,és már azon az estén megkaptam egy kis urnába a világ legjobb barátját...

Most is elsírtam magam,ahogy ezt leírtam.Nagyon hiányzik.

Hoztunk két másik fiatal kutyát helyette, nagyon szeretem őket, de úgy érzem,egyfajta "megcsalást" tettem azzal,hogy a helyébe hoztam őket.

:'(((((((

Előző vagyok.

Később kiderült,hogy babéziában halt meg (kullancs terjesztette betegség).

Ez a betegség akár kevesebb mint két nap alatt megöli a kutyát,úgy hogy csak picit hány.De megmenthettük volna,ha jobban odafigyelünk...

Ezért van még mindig nagyon lelkiismeret furdalásom..még mindig élhetne...

Dalmatánk volt, anyukám a minap mesélte hogy olyan parvo féle vírus miatt pusztult el úgy 14 évvel ezelőtt.pedig be volt oltva. volt még egy pincsi keverékünk ő pedig hőgutát kapott.szerencsére nem voltam ott amikor szenvedett, mert nem bírtam volna végignézni.nagyon szerettem őt. ez kb 6-7 éve volt, de mégmost is gombóc van a torkomba ahogy rágondolok. volt egy macskám azt pedig agy valószínűséggel megmérgezte az egyik szomszéd, akinek csirkéi voltak.sok macskát tett el láb alól. szegénykém majdnem egy hétig nem evett rendesen, csont és bőr lett.mivel panelba költöztünk így a nagymamámnál lakott (ott töltötte élete utolsó 1 évét) és ő sajnos későn vitte az állatdokihoz.azóta se tudtam ezt neki megbocsátani, mert pénz az van ott bőven szóval nem lett volna az akadály.életemben sok kutyus és cica megfordult már, de őket szerettem a legjobban.Petit és Cilikét

kedves kérdező és a többiek, sajnálom hogy ez történt veletek és a kutyáitokkal. szerintem ez egy olyan dolog amit sose fogunk igazán feldolgozni, mintha minden kisállatom halála egy darabot törne le a lelkemből...

Szia!

részvétem a kutyus miatt. a következőt én is akkor javaslom ha minden óvintézkedést meg tudtok tenni, illetve tanítani tudod őt.

A mi kutyánk családi kutya volt, igazából a nővérem kapta. Én akkor 5 éves voltam. Tacskó volt, 12 évesen halt meg az ölemben. Az utolsó pár évében a nővérem a mamámnál lakott,és oda vitte a kutyát is. Egyszer, amikor a nővérem elutazott a mamám nem igazán vette észre, hogy a kutya miért nem akar sétálni és lemenni a lépcsőn. Ezt napokig húzta, a kutya köhögött,és nehezen vett levegőt, sokat pihent. (ezt utólag tudtuk meg)

Aztán egyszer csak rosszul lett, a mamám kihívta az állatorvost, aki megállapította, hogy súlyos szívelégtelenségben szenved,és a tüdeje lassan telítődik vízzel. Az állatorvos azt mondta reménytelen, de ad neki egy kis segítséget ha be tudjuk vinni egy klinikára lecsapolni folyadékot. akkor kezelhető még egy ideig. mivel nagyon szerettük időt kért. Lassan az egész család megkapta a hírt. Én éppen középiskolában órán ültem mikor megjött az sms. azonnal felpattantam,és hazarohantam hogy jegyet tudjak venni a mamámékhoz.Sokat késett a busz, így elég késő délután értem oda. A kutya farokcsóválva üdvözölt, majd a pár percre rám megérkezett apukámat is. betettük a kocsiba, és indultunk a klinikára. Az út közepén feladta. Az ölemben feküdt miközben tört elő a szájából a hab..megfulladt.semmit sem tehettem. Így hát nem haza, hanem a telkünkre mentünk, ahol parázzsal égettük ki a sírját a fagyott földből. hosszú volt a sírásás. amíg mi kinnt fagyoskodtunk,és törtük a földet, a kutyus a kocsiban volt biztonságban a hulló hó elől. aztán nehezen behelyeztük, elbúcsúztunk, és betemettük. kapott egy szép fejfát, és kövekkel körberaktuk a sírt.

nem akarom ecsetelni hány napba, hétbe, hónapba telt mire nagyjából kihevertük.nagyon szerettük őt.

azóta nincs kutyánk.az ő helyébe nem léphet senki.