Mit tegyek, hogy enyém legyen a mamám kutyája?

mért a mamádéknál van a kutyus?

én is hasonló helyzetben vagyok. 8 éve, szerettem volna egy kutyus, panelban lakunk, nem lehetett. nagypapám megsajnált, és beszerzett egy tündéri, labrador-keveréket.

eleinte én is próbáltam rávenni anyuékat, hogy had legyen nálunk, nem engedték. néha volt, hogy felénk sétáltunk, és hazajöttünk inni, de csak nagy melegben és ha szükséges volt, mert ahogy beléptünk a lépcsőházba a kutyus ideges lett, nem tetszett neki a szűk hely. úgyhogy beláttam, hogy jobb helye van ott int nálunk.

szerintem azt is vedd figyelembe, hogy a nagyszüleid(legalábbis az enyémek) általában otthon vannak, mama kertészkedik, papa a garázsban bütyköl, így nincs egyedül a kutya, mindig van ott valaki, nálunk, a nap nagy részében egyedül lenne, bezárva a lakásba, munka, iskola miatt.

egy kutyával sokat kell foglalkozni, sok időt kell rászánni, nem tudom milyen messze laktok a nagyszüleidtől, én naponta megyek át biciklivel, és elviszem sétálni a kutyát, 2 órára sétálni, utána még játszunk, tanulunk. meg lehet oldani, hogy jó helye legyen neki, bár lehet hogy nehezebb mint ha vele laksz.

miért (mivel kölyökkutya, ez természetes).járj át sokat, tanítsd, neveld meg, vagy ha nem ezér van megkötve, akkor amit már előttem is írták, csináljatok kennelt apukáddal

17L

nah az utolsó bekezdést picit elrontottam:)

*miért van megkötve? esetleg, ha azért mert még neveletlen, kajla(ami egy kölyökre jellemző) akkor tantísd, neveld meg, ha még így se engedik el, akkor a kennel:)

hát ez egyrészt elég szörnyű, hogy egy kölyök így el van hanyagolva, de nem értem, hogy lehet a te kutyád, ha nem nálatok van?

a nagyszülők a kedvedért vették?...

egy kölyök viszont naponta többször kell, hogy enni kapjon, esetleg áthordhatnád neki az otthoni maradékot is...

a megkötéshez meg beszerezhetsz egy jó hosszú láncot, 5 méternél rövidebb semmiképp ne legyen.

nagy a távolság a kutya és közted?

ha nem, olyan mindegy, hogy kinél van.

lakásban laktok? akkor a kutya kertben hidd el, boldogabb.

mondjuk az állandó megkötést nem értem...

a fő, hogy a kutya érdekeit kell szem előtt tartani, nem a sajátodat!

én is a városban laktam, amikor örökbe fogadtam a kutyám, de be kellett látnom, hogy hiába foglalkoztam vele szinte egész nap, nem neki való volt a hely.

akkor a szüleimmel beszélő viszonyban sem voltam.

egyszer úgy alakult, hogy mégis kihoztam falura, hát párszor még visszajött elem a városba, de beláttam, hogy ő itt érzi magát jól.

azóta játszótársai is lettek, tudom nehéz, annyit tehetsz, hogy próbáld a nagyszüleidet lebeszélni a pórázról...

én ugyanígy voltam/vagyok. a mamámnál laktam a szüleimmel együtt, ott volt egy kutya, ami az idő során az enyém lett.

aztán elköltöztünk, de a kutyát is vittük magunkkal. idős kutyus már (8éves) és 6x elhoztuk hozzánk, visszaszökött.

belenyugodtam, nincs mit tenni, de naponta járok fel hozzá, etetem, fésülgetem, stb. :)

persze, ha fiatalabb kutyusod van, szerencséd lehet. Üdv.