Szerintetek ez mivéle "személyiségre" vall?
Van egy 10,5 hónapos németjuhászom, aki egy valódi bunkó. Türemes, kedves, játékos, embercentrikus, de néha átmegy bunkóba. Ok nélkül ráfog valaki karjára, ha úgy érzi, ha más kutyákkal találkozik, állandóan megpróbálja megszexuálni, aztán ha a másik rátámad, akkor megadja magát, de azzal a lendülettel ugrik vissza a hátára és próbálkozik tovább. És ezt addig csinálja, míg esetlg a másik kutya meg nem adja magát neki. Ezt emberekkel is megcsinálja.
Kutyaiskolába járunk, őrző-védőzni nem akar (őrző védő.. inkább rongyozni próbálnak vele), konkértan lefekszik és alszik vagy ül mellettem. Ha engem "bántanak" akkor azonnal megvéd. Otthon ha valami zajt hall, hangosan morog, ugat, de ha idegen áll a ház előtt, akkor csak odamegy a kertéshez, és megsimogattatja magát. Múltkor kimentem este, hogy megnézzem mit csinál, ha zajongok a kertbe. Elkezdtem neki "zajongani" és ő csönben, mindenfle ugatás, morgás nélkül megindult felém, amint észrevett lelassított és úgy közeledett, aztán amikor 20 cm-re volt tőlem elkezdett szőrt borzolni, de még mindig nem morgott.. aztán ahogy észrevett megörült nekem, hogy én vagyok. Félelem érzete nincs egyáltalán.
Szerintetek miféle személyisége van ennek a kutyának?
Néha már nem tudom hová rakni...
válasza:Hát az enyém máshogy volt paraszt, pl. mindig verekedésbe keveredett, amit sose értettem, mert nem csinált semmit. Aztán a sulin mutatták meg, hogy hogyan áll oda más kutyáknak. Nem csinál ő semmit, csak jól kihúzza magát, és mereven bámulja a másikat. Tudod ez a tipikus "az úgy kezdődött, hogy visszaütöttem".
Ilyen zsákmányos dolgokkal, mint a labda, apport a mai napig gondban vagyunk, ezért is nem bírok most magasabb szintű vizsgákra készülni, mert mindenhez kell a rohadt apport, és nagyon nehezen jutunk ebben dűlőre, ez a birtoklás dolog az, amiben nem ad lejjebb a dominanciájából még mindig, de küzdök vele :)
Meg ami még van és gáz, de dolgozom a megoldásán, hogy velem már sosem pofátlankodik, mert azt pontosan tudja, hogy én tűröm el de ha másik gazdinál van labda, akkor felugrik, akár kikapja a kezéből úgy, hogy nem figyel, hogy a kézre is ráfog-e. Elvenni csak én tudom tőle, ha valaki más próbálkozik, akkor odakap (nem a kézre, hanem a labdára, de az meg kézben van...)
Szóval ezeken még dolgoznunk kell sokat, de már bármilyen kutyával bárhol össze tudom engedni, és ha épp van idegrendszerem rendesen keményen odaállni neki, akkor le is tudom bármiről tiltani, csak utálom mások előtt büntetni, mert bár hozzá se érek olyankor, mégis durva látvány és a bárány lelkű labrador meg beagle gazdik kikészülnek tőle.
Ő nem keveredik verekedésbe (bár generálja, mert ráugrál a másikra, ha kell ha nem), de ez a „kihúzom magam és mereven bámulok a másikra”(farok fent, kihúzva mint a cövek, borzolkodás), az meg van. De csak akkor, ha közel jönnek hozzá a kutyák, pl. ismerkedni. Egyébként meg ha messze vannak, akkor nyüsszög és borzolja a szőrét. Szerintem néha ő sem tudja, hogy hova is rakja magát.
Nah.. zsákmányolás. Van, hogy nálunk is ráfog mások kezére, ha benne van a labda, de egyébként nem védelmezi a játékait. Tehát a csivavám simán elveszi tőle (bár ő is eléggé domináns, ha kell bele is csimpaszkodik a pofájába), akkor jön oda a németjuhi, hogy vegyük el együtt, de ha pl embernél van a labda, akkor bekapja az egész kezét, ha ahhoz van kedve. Múltkor pl. páromat akarta megszexualizálni (mindegy, hogy pasi az illetékes vagy sem, egyébként a németjuhi is kan) és ő lelökte magáról, azzal a lendülettel fogott rá a karjára és hiába vágott le neki egy nyakast egyáltalán nem lepődött meg, folytatta. De mondom, iskolán egyáltalán nem apportol. Tojik rá mindenre. Odajön a segéd, húzza a rongyot, ő meg csak fekszik vagy ül, azt néz ki a fejéből. Ha viszont a segéd elkezd rohanni, akkor ő is megindul, és inkább a kezére csimpaszkodna rá, mint a rongyra, de ott sem hallassz se egy morgást, se egy ugatást. Szal tényleg fura egy személyiség.
Na igen.. ez a bajom nekem is, mit gondolnak a „kedves” kutyások mikor épp nyakánál fogva cibálom az enyémet, hogy hagyjon abba egy tevékenységet? Pedig néha muszáj, mert iszonyat mód eltud szemtelenedni.
Párom szerint később még lesz nekem belőle bajom, hogy ilyen kövi-bunkó, de én eddig csak mosolyogtam rajta, hogy az én kedves, nyugis kutyám sosem lesz agresszív.. aztán néha azt érzem, hogy igaza lesz.
Van, hogy a csivavát is elkapja a nyakörvénél fogva és megcibálja, egyenlőre játékból.....
válasza:11.58, miben különbözik egy tükör Ö-V egy sima Ö-Vtől? Kiváncsi lennék rá? Eltudod nekem ezt mondani?
Mióta látom, hogy a kutyámat nem érdekli a rongyozás már én sem járok Öv-re, mióta múltkor bebizonyította, hogyha meg van kötve és engem "bántanak" ugat és rángatja a láncot mint állat és ha el van engedve támad is, valahogy nem érdekel már az Ö-V annyira. :) Nekem bebizonyította, hogyha szükség van rá, akkor kiáll mellettem. De az a tükör Ö-V mozgatja a fantáziám.
12:08-as,
köszönöm a válaszod. :) Tényleg van hogy ráhagyok dolgokat, sőt.. nálam nyugodtabb gazdit a földön nem találnátok. Épp ebből kifolyólag nem sok minden tud felizgatni, amit csinál, ahhoz, hogy megcibáljam, nagyon nagy gerinctelenséget kell művelnie. :)
válasza:Abban, hogy a Tükör ÖV legfőbb célja a kutya ösztönkészleteinek a megismerése és kifárasztása, és a kutya kézbentarthatóságának a növelése. Itt van egy rövid cikk róla: [link]
Egyébként a büntetéssel meg az van, hogy valószínűleg amit te csinálsz az büntetgetés és nem büntetés. Ezeket az apró kis pofátlanságokat kéne jól az eszedbe védni, összegyűjteni, és egy megfelelő pillanatban úgy a nyakába borítani hogy azt a dolgot amitt épp csinált, máskor eszébe se jusson csinálni.
az a baj ezzel a felborítgatással, nyakszoronogatással, hogy ha közben te nem vagy komolyan iszonyatosan dühös, akkor ez a kutya szemében egy bohóckodás.
Én tudok úgy büntetni, hogy előrántom a zsebemből az kutya össze bűnét, és ha le akarok rendezni egy szitut, komolyan neki tudok indulni úgy, hogy tényleg magamnak is elhiszem"érjelek utól kisköcsög és véged van, megöllek!" Persze sosem érem utól, mert elhiszi amikor így nekiindulok, és behúzott seggel menekül. Az benne a vicces, hogy nem azért, mert lett volna rá példa, hogy valaha bántottam, hanem azért, mert én megtanultam olyan minőségű dühöt kifejezni felé, ami tényleg megijeszti. Igazából ez az, amit nagyon meg kell tanulni, utána már minden könnyen megy. Ha épp pillangó kergető romantikus kedvemben vagyok, akkor nem büntetek. Megvárom míg betelik a pohár, és majd akkor. Csak hát ahogy a gazdik azt látják, hogy menekül előlem a kutya, nem tudom mit hisznek...
válasza:Köszönöm mindenkinek a kedves, korrekt választ!:)
Abban teljesen igazatok van, hogy inkább csak büntetgetés van nálunk, nem pedig büntetés. Valahogy nem tudok haragudni a mocsokra. Alapjáraton vagyok egy nyugodt természetű ember, de valóban az a fajta, akit semmi, de semmi nem bosszant fel. Mivel a kutya sem tud, akármit is művel így nagyon nem tud elborulni az agyam, ha meg mégis, akkor meg inkább fékezem magam (nehogy nagyon belemásszak a kis lelkébe).
Az biztos, hogy vissza kéne fogni a kutyát, hiszen valóban nagytestű kutyáról van szó, amelyik bármikor okozhat nagy bajt, nem csak nekem, másnak is a családban. Úgyhogy asszem akkor kicsit másképp értékelem a dolgokat és ráállok arra, hogy visszavegyem a falkavezérséget, már ha volt nálam valaha... :S
Köszi mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!